A brit birodalom öröksége
2003. május 14. 06:01
A monetáris piac élén
Befektetéseken kívül az ex-birodalom kereskedelmi egyezmények révén is növelte részét a világ gazdasági hatalmában: szabadkereskedelmi egyezményeket kötött Latin-Amerikán kívül Törökországgal, Marokkóval, Sziámmal, Japánnal és a dél-tengeri szigetekkel is.
A 19. század végére, a brit kereskedelem 60%-át az Európán kívüli partnerekkel való kereskedés tette ki. A fejlődő országokkal való kereskedelem nagyon jól jött a birodalomnak. A külföldi befektetésekből és a ritkán említett láthatatlan ágazatokból, mint például a biztosításból és a hajózásból származó bevételei révén sokkal nagyobb mennyiségű áru importálására volt képes, mint exportálására. Ennek ellenére 1870 és 1914 között a külkereskedelmi mérleg eredménye még így is 10% volt. (A kapcsolat az exportált és az importált termékek árai között, azaz többet adott el, mint költött.)
Nagy Britannia a nemzetközi monetáris piacot is vezette, és idővel egységesítette. 1868-ban rajtuk kívül már néhány gazdasági függésben lévő partnereik, így Portugália, Egyiptom, Kanada, Chile, Ausztrália is használták az aranyalapú fizető eszközöket. (Ez a rendszer megszabta egy adott ország forgalomban lévő papírpénzének értékét, illetve szükség esetén kötelezhették a nemzeti bankokat arra, hogy a forgalomban lévő pénzt aranyra váltsák. Azaz elegendő mennyiségű aranytartalékkal kellett rendelkeznie az országnak.) A Latin Monetáris Unió tagjai, Franciaország, Oroszország, Perzsia, és más latin-amerikai államok a kétvalutás pénzrendszert alkalmazták; a föld többi országaiban pedig ezüst alapú valutát alkalmaztak. S annak ellenére, hogy 1908-ra Kína, Perzsia és néhány közép-amerikai ország kivételével még mindig az ezüstalapú valutát alkalmazták, az aranyalapú fizető eszközök mégis elterjedtek a világ monetáris piacán. Idővel ez vált elfogadottá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
