A belizei Nagy Kék Lyuk fedheti fel a maják bukásának okát

2015. január 6. 13:00

A közép-amerikai Belize híres víz alatti barlangrendszere és egyben víznyelője, az ún. Nagy Kék Lyukból kiemelt ásványok értékes információkat szolgáltattak a maja civilizáció összeomlásának történetét kutató szakembereknek. A Világítótorony-zátonyban folytatott kutatások ugyanis magyarázatot adtak arra, hogy a 9-10. századra miért tűntek el a hatalmas maja városok.

A Yucatán-félszigeten lévő maja civilizáció 300 és 700 között élte virágkorát. A közép-amerikai kultúra lenyűgöző méretű piramisokat építtetett, pontos naptárakat készített, tanulmányozta az égitestek mozgását, ismerte a napéjegyenlőséget, s saját írást fejlesztett ki. Azonban a 8. századra fejlődésük valami oknál fogva lelassult, a magas szintű kultúrát a háborúskodás és az anarchia váltotta fel.

A lassú, közel egy évszázadon át tartó összeomlásra több magyarázat is született, amelyek sokszor nem választhatók el egymástól, s valószínűleg egyszerre fejtették ki káros hatásukat. Egy korábbi kutatás szerint 820 és 870 között 40 százalékkal kevesebb csapadék esett, ami mezőgazdasági károkhoz, valamint politikai instabilitáshoz vezetett, a városok elnéptelenedtek. A klímaváltozás kiváltó okaként sokan a mértéktelen erdőirtást szokták megnevezni.

Egy 2012-ben ismertetett elmélet szerint azonban nem az aszályos időszakokkal járó éghajlatváltozás, hanem a kereskedelmi útvonalak megváltozása okozta a bukást. A korábban a belső szárazföldi területeken, az alföldi folyók mentén futó útvonalakat ismeretlen okokból felváltotta a tengerpart mentén haladó úthálózat, ami jelentősen meggyengítette a társadalmi piramis tetején álló elitet, ez pedig társadalmi zűrzavart eredményezhetett.

A Douglas Kennett környezeti antropológus vezette csapat 2012-es kutatása nem az első, amely azt sugallja, hogy a maja civilizáció végére a száraz periódusok tettek pontot. A Pennsylvaniai Állami Egyetem szakemberei egy belizei barlang üledékéből vett minta segítségével több mint kétezer év klímatérképét állították fel eddig nem látott részletességgel. A barlang aljából kinyert, i. e. 40-től 2006-ig gyakorlatilag folyamatosan növő cseppkőréteg több maja település szomszédságában helyezkedik el.

A kutatók uránium-tórium kormeghatározós elemzéssel állapították meg az egyes rétegek korát, az izotópokkal pedig azt vizsgálták, hogy azok mennyire voltak nedvesek keletkezésük idején. A vizsgálatokból kiderült, hogy a korai klasszikus korban még rengeteg csapadék hullott, ami megteremtette a lehetőséget a maja birodalom terjeszkedéséhez. 660 körül változás állt be, egyre több, rövid ideig tartó száraz periódus köszöntött a térség lakóira. A csapadékmennyiség csökkenésével párhuzamosan a fegyveres konfliktus száma gyarapodni kezdett, a városi központok pedig veszítettek jelentőségükből.

A legújabb kutatás is alátámasztotta az aszályra alapuló elméletet. A régészek a Világítótorony-zátony közepén található, kör alakú Nagy Kék Lyuk korallzátonyaiból nyert üledékeket vizsgálták. A nedvesebb időszakokban a hegyekből a folyókon át lezúduló víz ásványi anyagokat juttatott a tengerbe, ami a lagúnáknál folyamatosan egymás tetejére épült. Ez pedig a történelmi környezet pontos időrendi nyilvántartását jelenti a kutatók számára.

André Droxler, a texasi Rice Egyetem kutatója kollégáival az üledék kémiai összetételét vizsgálta, elsősorban a titán és az alumínium arányát. Ez a két elem ugyanis a szárazföldi vulkanikus kőzeteknél található meg. Tehát ha nagy mennyiségben van jelen az üledékben, az azt jelenti, hogy tetemes mennyiségű eső esett azokban az években, ha viszont kis mennyiségben található, akkor aszályosabb időszakok voltak.

A szakértők szerint a 800 és 1000 között vizsgált időszakokban csupán egy vagy két trópusi ciklon jutott két évtizedre, míg a korábbi időszakokban átlagban öt-hat. Az éghajlatváltozás hatására a maják északabbra vándoroltak, például ekkor építették a mai Mexikó területén lévő Chichen Itzát is. Az újabb eredmények szerint 1000 és 1100 között, az ún. kis jégkorszak idején sem volt jobb a helyzet, s az aszálynak köszönhető Chichen Itza bukása is. "Az eredmények világosan megmutatják, hogy a maja civilizáció mindkét összeomlását a szárazság idézte elő, azonban az ember tette rá az i-re a pontot: ahol szárazság van, ott az éhínség és az anarchia is felüti a fejét" - mondta Droxler.