A béke szószólójává és az ártatlanok segítőjévé vált a vietnámi háború idején lefotózott „napalmlány”
2021. július 2. 08:32 Múlt-kor
Lángtenger az égből
Az észak-vietnámi erők támadásakor Phan Thị Kim Phúc és családja nem menekült el Trảng Bàngból, mivel biztonságban akarták tudni állataikat, valamint a családi tésztaüzletet. Amikor a harcok elkezdődtek a településen, ők is a templomba mentek elrejtőzni. A dél-vietnámi erők légitámadásokkal igyekeztek megtisztítani a területet az északiaktól, ezért előbb bombákat szórtak le, majd nem sokkal később napalmot dobtak a templom közelébe.
Feltehetőleg tévesen nézték a templomban meghúzódókat ellenséges erőknek, de pontosan nem tudni, ki és mikor adta ki az utasítást a támadásra. Az épületben menedéket kereső dél-vietnámi katonák az első bombatámadásnál rádöbbentek, hogy valami nincs rendjén, és a civileket menekülésre szólították fel. Szerencsétlenségükre a második hullámban érkező gép a napalmot pont a sietve távozó civilek közé dobta le. A támadásban Kim Phúc két unokatestvére és két másik lakos meghalt.
A napalm veszélyes és alattomos fegyver, mivel zselészerűen ragad az áldozatra. Akinek a testét legalább tíz százalékban beborította, csak igen ritkán élik túl a támadást. Kim Phúc ruhája lángra gyulladt, ő pedig félig öntudatlanul szabadult meg az égő daraboktól. Bal karja és a háta súlyosan megégett. Ilyen állapotban futott Nick Ut és a dél-vietnámi katonák csoportja felé, ezt a pillanatot örökítette meg az AP fotósa az ikonikussá vált képen. Később azt is lefotózta, amint a kislányt igyekeznek ellátni. Továbbá egy nőt is lefényképezett, aki az egyéves, súlyosan sérült unokájával rohant segítségért a katonákhoz.
Nick vízzel igyekezett locsolni Kimet, hogy fájdalmát enyhítse, de a lány egyre csak azt kiáltozta: „Túl forró! Túl forró!” Végül Ut a többi sérült gyerekkel együtt Kimet is elvitte az AP furgonjával egy megfelelően felszerelt kórházba, a közeli intézmény ugyanis alkalmatlan volt az ilyen súlyos égési sérülések ellátására. A lány végül szerencsésen túlélte a borzalmakat.
A fényképész számára csak akkor lett egyértelmű, hogy az aznapi fotósorozata karrierje egyik legértékesebb munkája, amikor a hetes számú képet hívta elő a negatívokról. Ut főnöke, Horst Faas először aggódott, hogy a fotón látható meztelenség miatt nem fogják publikálni. Valóban vissza is utasították, de Faas végül a New York-i igazgatónak közvetlenül küldte el a fényképet, és így sikerült közzétenni.
A kép hatása leírhatatlan volt, Ut 1973-ban Pulitzer-díjat nyert, ugyanabban az évben pedig megkapta a World Press Photo of the Year díjat is. A vietnámi háborúban való amerikai részvételt tovább csökkentették, 1973. január 27-én pedig Richard Nixon elnök bejelentette, hogy Amerika kiszáll a háborúból. Hogy a fotó által okozott politikai károkat csökkentse, az elnök egy beszélgetésen meglebegtette, hogy a kép valójában manipulált, de sem ő, sem pedig a kampánycsapata nem állt elő semmilyen bizonyítékkal a hamisítást illetően.
Az amerikai kivonulással azonban a konfliktus nem ért véget, 1974–1975 során az északi csapatok több sikeres katonai műveletet követően elfoglalták Dél-Vietnámot.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
