A 19. századi amerikaiak a vámpírokat okolták a tuberkulózisért
2019. október 29. 16:03 Múlt-kor
Regionális különbségek
A vámpírnak tekintett holttestekkel való bánásmódnak különböző formái alakultak ki a térség államaiban.
Massachusetts és Maine egyes részein például az exhumálást követően elég volt arccal lefelé fordítani a halottat, majd visszatemetni, míg Rhode Islandben, Connecticutban és Vermontban rendszerint eltávolították és elhamvasztották a szívet és a májat.
Nem volt azonban feltétlenül szükséges a holttestnek épen sem maradnia ahhoz, hogy vámpírnak tekintsék. Az 1990-es években a connecticuti Griswold egykori temetőjében feltárást végző régészek 29 csontvázat találtak egy kavicsokkal teli gödörben.
A csontok a tuberkulózis egyértelmű jeleit mutatták, és mindegyikük úgy került a gödörben elhelyezésre, hogy a koponya alatt keresztben volt elfektetve két combcsontjuk, a közismert „halálfej”-motívumot formálva.
E maradványokat tehát jóval a halál után, már puszta csontvázakként exhumálták és temették újra rituálisan. Találni példát a térségben olyan esetekre is, amikor a vámpírnak tekintett csontvázakból eltávolították az alsó végtagokat, hogy ne hagyhassák el sírjukat.
A vámpírokba vetett népi hit a 19. század végére kezdett elhalni, miután Robert Koch német orvos-mikrobiológus azonosította a tuberkulózisért felelős baktériumot.
Innentől – az egyre hatékonyabb, tudományos alapú kezeléseknek hála – a lakosságnak kevésbé volt szüksége az olyasfajta, puszta hiedelmeken alapuló pótcselekvésekre, mint a „vámpír” holttestek kiásása és velük rituálék végrehajtása. A 19. századi új-angliai „vámpírkultusz” azonban kétségtelenül nagy hatással volt a korabeli kultúrára.