A 17. századi ruha, amelyet hajóroncs őrzőtt meg

2025. november 24. 15:05 Múlt-kor

A hajóroncs, amely megőrizte a luxust

A tenger gyakran rejt el feledett történeteket. 2014-ben a holland Texel sziget közelében búvárok egy homok alá temetett, mélyen fekvő hajóroncsra bukkantak. A roncson belül olyan tárgyak kerültek elő, amelyek túlélésére senki sem számított: selymek, hímzések, bőrkötéses könyvek és egy különleges, aranybarna taftból készült ruha. A kiváló minőségű selyemből varrt darab egy 17. századi nemesasszony viselete lehetett, és mára a víz alatti régészet egyik legértékesebb textillelete.

A hajóroncs felfedezése és első vizsgálata

A roncs a tengeráramlatok miatt vált láthatóvá, amikor a homokréteg elmozdult. A texeli búvárklub tagjai azonnal jelezték a leletet a hatóságoknak, amelyek az örökségvédelmi hivatal felügyelete alatt mentést szerveztek. A hajó egy nagyméretű, 17. századi kereskedelmi hajó lehetett, amelynek rakományát az iszap és az oxigénhiány konzerválta. A csizmákban elhelyezett textíliák, a keleti porcelánok, a bőrkötéses könyvek és a piperecikkek mind kivételes állapotban maradtak fenn.

A selyemruha története és helyreállítása

A legkülönlegesebb darab egy szinte teljes állapotú barna selyemruha volt. Selyemtaftból készült, gazdag szabással, míderrel, széles ujjakkal és szoknyával – a 17. századi angol udvari divat klasszikus formáival. A ruha előállításához nagy mennyiségű selyemre volt szükség, ami a tulajdonos magas rangját jelzi.

A restaurátoroknak komoly kihívással kellett szembenézniük. A selyem csak folyamatos nedvesen tartás mellett maradt stabil, ezért speciális oldószerekkel váltották ki a vizet, majd mikroszkopikus szálakkal erősítették meg a szerkezetet. A spektroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy a szálakat finom, növényi eredetű pigmentekkel festették, és a fémes díszítés hiánya arra utal, hogy mindennapi, nem pedig ünnepi öltözékről volt szó.

A ruhadarab eredete és a királyné elveszett poggyásza

A vizsgálatok után virtuális rekonstrukció készült, amelyet korabeli portrékkal és más múzeumi ruhákkal vetettek össze. A ruhát ma az oudeschildi Kaap Skil múzeum őrzi.

A hajó rakományában egzotikus faanyag, faliszőnyegek, kínai porcelánok, zsoltárkönyvek és egy legyező is előkerült. Minden arra utal, hogy a hajó arisztokrata utasok vagy kíséretük személyes tárgyait szállította. A dendrokronológiai elemzés az 1640-es évekre datálja a roncsot, amikor Anglia, Hollandia és Franciaország között élénk tengeri forgalom zajlott.

Egyes kutatók szerint felmerül a kapcsolat Henrietta Mária királynéval, I. Károly feleségével. A királyné 1643 februárjában két poggyászhajót is elveszített Texel előtt egy viharban, pontosan ott, ahol a roncs található. Bár közvetlen bizonyíték nincs, a kronológiai és földrajzi egyezés, valamint a luxusrakomány jellege erősíti a hipotézist. Több történész szerint valószínű, hogy a Palmwood hajóroncs egyike lehetett a királyi kíséret elveszett szállítóhajóinak.

A hajóroncs, amely újraírja a múltat

A Texel közelében talált hajóroncs nemcsak a 17. századi kereskedelembe enged bepillantást, hanem egy nagy történelmi rejtélyt is életre kelt. A selyemruha és a többi finom tárgy olyan életformát jelenít meg, amelyet ritkán őriz meg ilyen épségben a tenger. A hajóroncs így nem csupán archeológiai szenzáció, hanem egy elveszett világ különleges emléke.