A 17. századi Angliában galambpapuccsal és kutyamájjal is kezelték a betegségeket
2019. május 17. 18:09 Múlt-kor
Simon Formant és tanítványát, Richard Napiert már saját korukban is sarlatánoknak tartották, azonban mintegy 80 000 kezelt betegükről készítettek feljegyzést „orvosi” karrierjük során. Egyvalamiben mindenképpen hasonlítottak sok mai orvosra: kézírásuk szinte olvashatatlan.
Kora újkori szélhámosok
A Cambridge-i Egyetem kutatói tíz év munkával megfejtették a két asztrológiát és mágiát az orvoslással vegyítő férfi feljegyzéseit, amelyek mintegy 66, borjúbőrrel bevont kötetet tesznek ki, és digitálisan elérhetővé is tették egy részüket.
A páros az Erzsébet-kori Angliában széles körben állította magáról, hogy képes a „véres hasmenéstől” (dizentéria) a boszorkányok rontásaiig mindenféle bajból kigyógyítani az embereket. Fő módszerük a csillagjóslás mellett különféle igencsak abszurd „gyógyszerek” alkalmazása volt.
Ezek közé tartozott a galambok viselése papucsként, illetve írással ellátott sajt vagy kutyamáj fogyasztása. Kiemelt szerepet tulajdonítottak a betegségek okozásában a boszorkányságnak, gyógymódjaik nagy része pedig az asztrológia, a szimbolizmus, a vallás és a fizikai kezelés valamilyen kombinációjából állt.
Mindezt feljegyezték betegeikről készített esettanulmányaikban, amelyek azonban még a szakértők számára is igen nehezen olvashatók – a „borzasztó”, „rendezetlen”, és még a korhoz képest is „archaikus” a leggyakoribb jelzők, amellyel illetik írásmódjukat.
A fentiek miatt több mint tíz évbe telt a kutatóknak az írások tartalmának megfejtése, mára azonban a legkülönösebb és legérdekesebb eseteik válogatása az interneten is olvasható. A 66 kötet több évszázadon át az Oxfordi Egyetem Bodleian Könyvtárában pihent.
Gyógymódok
Forman és Napier gyógymódjainak többsége tartalmaz valamilyen tisztítókúrát, különleges főzetet, vagy véreztetést. Mindezt annak érdekében alkalmazták, hogy újra egyensúlyba hozzák a hippokratészi „négy testnedvet”, azaz a vért, a sárga epét, a fekete epét és a nyákot. A legtöbb módszerük arra volt hivatott, hogy az egyik mennyiségét csökkentse a másik javára.
A káros, öngyilkos gondolatokat a boszorkányság vagy démonok hatásának tartották, a két asztrológus pedig „ellenrontásokat”, illetve ráolvasásokat és varázstalizmánokat árult ezek ellen.
A rémálmok, a depresszió és a szerelmi bánat gyógyítását is vállalták, de még a nemi betegségeket és az állatharapásokat is.
Boszorkányság
Forman és Napier feljegyzései szerint meglepően sok páciensüket sújtotta különféle formákban a boszorkányság. Egy betegeskedő 50 éves férfi, Edward Cleaver például egyetlen évben hétszer ment hozzájuk, minden alkalommal vért csapoltak tőle.
Cleaver „betegsége” az volt, hogy „súlyosan kísértették profán és istentelen gondolatok, sokszor belső mosollyal és nevetéssel szívében.” E gondolatai (például hogy az illető „csókolja meg a seggét”) végül, mint „kiderült”, szomszédja boszorkánytevékenységének voltak betudhatók.
Egy Joan Broadbrok nevű 40 éves nő, aki „patkányoknak és egereknek” hitte gyermekeit, szintén rontás áldozata volt. A két „orvos” 1605-ben látogatta meg, és azonnal megállapították, hogy „rossz szellem” szállta meg.
A jegyzetek tanúsága szerint „a szellem azt mondja neki, megégeti és vízbe fojtja, és mintha őbenne szólalna meg.”
„Nagy felbolydulás a hasában. Nem eszik semmit. Egyáltalán nem tud aludni. Elméje nagyon lehangolttá vált e hét év alatt, rosszabb mint mások. Úgy gondolja, gyermekei patkányok és egerek.”
Depresszió
A bedfordshire-i Duntonban élő 30 éves Temperance Negoose-hoz 1619 áprilisában látogattak el, és feljegyezték, hogy „kétségbeesett, vízbe akar fulladni”, továbbá kételkedik Istenben. Galambpapucsot javasoltak neki („egy galambot felvágni és mindkét talpra illeszteni”), azonban azt nem tudni, bevált-e a módszer.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
