4000 éves tekintet a mozivásznon: film készült a bronzkori arcrekonstrukcióról
2026. február 17. 08:21
Egy 4000 évvel ezelőtt élt, magas rangú nő arcvonásai elevenedtek meg a február eleji Magyar Filmszemle közönsége előtt. A Jelena arcai című tudományos ismeretterjesztő kisfilm nemcsak az első magyarországi bronzkori női arcrekonstrukció folyamatát dokumentálja, hanem emléket állít az alkotónak, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kustár Ágnes antropológusnak is. A Benkó Tamás rendezte alkotás a régészet, a genetika és a művészet találkozását mutatja be.
Az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja által gyártott, 19 perces dokumentumfilm egy 2003-ban, Balatonkeresztúr határában feltárt rejtélyes sír történetét göngyölíti fel. A film különlegessége, hogy a tudományos eredményeket személyes hangvételű archív felvételekkel ötvözi, amelyeket Gerber Dániel archeogenetikus rögzített a munkafolyamat során.
A film főszereplője egy 35–45 éves korában elhunyt nő, akinek sírja az M7-es autópálya építését megelőző leletmentés során került elő a Réti-dűlőben. A régészek „Jelenának” nevezték el – részben a feltárás napjának névnapja, részben a genetikai vizsgálatok során azonosított „J” anyai haplocsoport után.
A Jelena arcai bemutatja, hogyan lépett túl a tudomány a hagyományos csontvizsgálatokon. A kutatócsoport – Kiss Viktória régész vezetésével – a legmodernebb archeogenetikai módszereket hívta segítségül. A DNS-elemzés nemcsak a származást tisztázta, hanem olyan, a csontokból nem kiolvasható jegyeket is, mint a bőr tónusa, a haj és a szem színe. Ezek az adatok elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy Kustár Ágnes elkészíthesse a hiteles, anatómiailag pontos szilikon rekonstrukciót.
A filmben megelevenedő Jelena a Kisapostag-kultúra tagja volt, amely a kora bronzkor (Kr. e. 2040–1890) egyik jelentős, ám máig sok titkot rejtő közössége volt a Dunántúlon. A feje mellett talált apró réz haj- vagy sapkadísz – amely a korszakban ritkaságnak számító presztízstárgy volt – arra utal, hogy a nő kiemelkedő társadalmi státuszt töltött be közösségében.
A filmszemlén bemutatott alkotás szomorú apropója, hogy Kustár Ágnes, a Természettudományi Múzeum antropológusa, a hazai arcrekonstrukció egyik legnagyobb szaktekintélye nem sokkal a munka befejezése után elhunyt. A film így kettős portrévá vált: egyszerre mutatja be a bronzkori asszonyt és a tudóst, aki „visszaadta az arcát”.
A 2000-es évek elején az M7-es autópálya építése soha nem látott méretű régészeti feltárásokat tett lehetővé a Balaton déli partján. A balatonkeresztúri ásatás során két sírcsoportban összesen 11 bronzkori egyén maradványait tárták fel. A Kisapostag-kultúra (kb. Kr. e. 2200–1900) népessége a régészeti adatok szerint gyakran hamvasztotta halottait, ezért a „Jelena” sírjához hasonló, jó állapotban megmaradt csontvázas temetkezések ritkának és különösen értékesnek számítanak a bioarcheológia számára.
Az anatómiai arcrekonstrukció (Geraszimov-módszer) során a koponyára az átlagos lágyszövet-vastagsági adatok alapján építik vissza az izmokat és a bőrt. Ezt a módszert ma már a kriminalisztikában és a régészetben is a DNS-vizsgálatokkal kombinálják (fenotipizálás), ami lehetővé teszi a pigmentáció (színvilág) pontos meghatározását, megszüntetve a korábbi művészi szubjektivitást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
