Hitler jazzbandája
2014. szeptember 8. 10:59
Cigányok, zsidók, melegek
A Charlie és bandája a Harmadik Birodalom legjobb dzsesszzenekara volt. Több száz alkalommal sugározták dalaikat Nagy-Britanniában és szövetséges országokban, nem egyszer a hadifogolytáborokban is; egy a BBC által a második világháború után végzett felmérés szerint a britek több mint negyede (26,5 százalék) ismerte a propagandazenekart, sőt egy városi legenda szerint Churchill kifejezetten kedvelte Charliék zenéjét.
A banda idővel alaposan megváltozott, s elvesztette "árja" jellegét. "Cigányok, szabadkőművesek, Jehova-tanúik, homoszexuálisok, kommunisták és félig zsidó származásúak - nem pont azok az emberek, akikkel a nácik szívesen leültek volna sörözni" - utalt a zenekar sokszínűségére az SS propagandaosztályán dolgozó Evelyn Kunneke énekes. A végzet a zenekart sem kerülte el. A Berlin elleni fokozódó szövetséges bombázások elől menekülve 1943-ban a zenészek berlini stúdiójukból a Reichssender Stuttgartba tették át székhelyüket, ahol nagyjából a háború végéig, 1945 áprilisáig maradtak.
A világégés után Fritz Brocksieper 'Brocksieper Freddie" néven szervezte újra a zenekart, amely 1945 után egy ideig az amerikai megszállási övezetben működő stuttgarti és ludwigsburgi klubokban húzta a talp alá valót. Bár soha nem sikerült megszabadulniuk a "Goebbels bandája" bélyegtől, Templin nagy karriert futott be, s az ARD német közszolgálati televízió egyik alapítója lett. Schwedler későbbi életútjáról egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot: egyesek úgy tudják, Bajorországba költözött és üzletemberként kereste a kenyerét, mások szerint pedig az Egyesült Államokba emigrált a hatvanas években. Bárhogyan is történt, a Charlie és a bandája az egyik legkülönlegesebb zenei örökséget hagyta maga mögött a 20. században.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
