Jóval nagyobb a Stonehenge, mint eddig gondoltuk

2014. augusztus 27. 17:01

Vince Gaffney régész vezetésével négy éve tart az az osztrák és brit kutatók közreműködésével zajló projekt (Stonehenge Hidden Landscapes Project), amely a Stonehenge körüli több mint 10 négyzetkilométernyi terület földalatti felmérésére vállalkozott. A most közzétett eredmények - Gaffney megfogalmazása szerint - megdöbbentőek. A legismertebb brit régészeti látványosság közvetlen közelében lévő földterület alatt 15 darab eddig ismeretlen, késő neolitikus maradványra bukkantak: elrendezett kőtömböket, henge-eket (kör alakú földsáncok), árkokat, valamint töltéseket azonosítottak a szakértők a háromdimenziós képeken.

Gaffney szerint a Stonehenge körüli területen az eddig gondoltnál jóval korábban, már az i. e. 9. évezredben is folyt emberi tevékenység. Míg korábban úgy vélték, a különleges helyszínen évente csupán néhányszor találkoztak a brit törzsek képviselői, a legújabb kutatások szerint akár folyamatosan is lakott lehetett a terület. Az eredmények azt mutatják, hogy sokkal több kőkorszaki építmény tartozott egykoron a Stonehenge-hez, mint eddig gondolták. Azt azonban már eddig is tudtuk, hogy a koncentrikus kőkörök nem egyedülálló emlékek voltak, hanem egy kis területen belül több neolitikus építmény is tartozott hozzá.

A leleteket eddig még csupán magnetométerek, valamint radarok segítségével észlelték a szakemberek, ám a kutatók szerint lassan eljön az idő, amikor ásót kell ragadniuk. "A világ egyik legtöbbet tanulmányozott régészeti emléke körüli terület sohasem lesz a régi, a felmérések mindent meg fognak változtatni" - mondta a Smithsoniannek Gaffney, aki szerint még ma sem tudhatjuk, hogy a Stonehenge főként vallási funkciókkal bírt-e, esetleg gyűlések helye, netán temető volt, vagy egy gyógyító képességekkel rendelkező földről van-e szó.

"Alig tudunk valamit biztosan. Annyit azonban igen, hogy temettek el körülötte embereket, a több tonnás kövek csillagászati szempontból vannak elrendezve, az állati csontok kémiai analízise pedig azt mutatja, hogy a jószágok a közelből származnak, nem úgy, mint az a több ezer ember, akik száz kilométereket utaztak, hogy megláthassák a rejtélyes kőköröket. Máig nem tudjuk, miért" - tette hozzá. Az egyik legnagyobb rejtély pedig az, hogy mi módon hozták a több mint 200 kilométerre lévő Észak-Walesből az egyenként 4-8 tonnás köveket.

A titokzatos kőhalmok már az újkor emberét is érdekelték, s több földmunkát is végeztek a helyszínen: 1620-ban Buckingham hercege kezdett el ásni a Stonehenge közepén - ekkor még nem gondolták, hogy őskori eredetű helyszínen állnak. A herceg emberei a remélt kincs helyett csupán szarvasmarha és egyéb állatok koponyáit, valamint elszenesedett fadarabokat hoztak a felszínre. Később a Királyi Haditengerészet kapitánya rendelt el ásatást, amelynek szintén nem lett túl sok tudományos hozadéka. Radiokarbonos vizsgálattal a helyszínt először 1952-ben a későbbi Nobel-díjas Willard Libby kémikus analizálta, aki i. e. 1848-ra (+/- 275 év) datálta a Stonehenge-t. Ez az időpont azóta már finomodott, s tudjuk, hogy i. e. 2500 körül építették a kőköröket. 2003-ban pedig egy közeli települést fedeztek fel, ahol valószínűleg az építtetők éltek.

A legújabb projekt a benne résztvevő kutatók szerint abban különbözik az eddigiektől, hogy nem az elméletgyártásra, hanem a tényekre összpontosít. A kutatás Vince Gaffney és öccse, Chris Gaffney geofizikus (mindketten a Bradfordi Egyetemen tanítanak) GPS-szel vezérelt magnetométeres felmérésével kezdődött, majd később csatlakozott hozzájuk az osztrák Ludwig Boltzmann Institut szakértőgárdája is.

A projekt számos, eddig nem ismert részletet tárt fel a Stonehenge múltjából, amelyre Nagy-Britannia leglátogatottabb régészeti helyszíne alatt bukkantak. Gaffney szerint a legnagyobb felfedezés egy négy és fél méter átmérőjű gödör, amely ma egy méterrel a föld alatt található. A szakértő úgy véli, mérete miatt nem gyakorlati haszna lehetett, hanem rituális célból ásták ki. Ráadásul, ha húzunk egy képzeletbeli vonalat a Heel Stone-nak nevezett, 4,6 méteres kő és a gödör között, annak meghosszabbítása pontosan a napfelkelte pontjára mutat.

A radarok segítségével egy másik földalatti gödörre is rábukkantak, amely pedig a napnyugtát jelölte. A két, talán rituális tüzek gyújtására használt gödör a Stonehenge-től távolabbi, ún. Cursus-sáv (a Stonehenge közvetlen szomszédságában található 3 kilométer hosszú, 100 méter széles árok) két végén helyezkedik el, s egy egyenlőszárú háromszöget formáz a Stonehenge-dzsel. "Ezeket a mesterséges gödröket sok ezer év óta nem látta senki, még mi is csak a képernyőkön, de hamarosan eljön az idő, amikor az ásóhoz nyúlunk" - tette hozzá Gaffney.