Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt
2014. július 29. 12:10
A cinkotai asszonyirtó
Az 1877-ben született Kiss Béla az 1900-as évek elején költözött fiatal feleségével Cinkotára (ekkor még nem volt Budapest része), a Kossuth utca 9. szám alatti házba. A szőke hajú és kék szemű, erős testalkatú férfi tanult szakmájára nézve bádogos volt, és a visszaemlékezések szerint megbízhatóan és szorgalmasan dolgozott.
Kiss felesége 1912 táján viszonyt kezdett egy férfival, és a kezdetben titkos kapcsolatot egy idő után nyíltan folytatták. Nem sokáig: hamarosan az asszony és lovagja is eltűntek a városkából, senki nem hallott többé felőlük. A bádogos élvezte a közvélemény támogatását, amellyel sikerült elhitetnie, hogy neje valószínűleg elszökött a szeretőjével, ő pedig új életet akar kezdeni. Cinkota lakosai még némi elégtételnek is tekintették, hogy a mester a csélcsap asszony távozása után egyáltalán nem élt szerzetesi életet. A környék legjobb partijának számító, jóképű és stabil egzisztenciájú férfi házában szép számmal fordultak meg a csinos, fiatal nők; igaz, egy-két alkalomnál többször egyiket sem látták nála vendégeskedni.
Mivel Kiss bádogos volt, senkinek nem szúrtak szemet az udvarában egyre növekvő számban tárolt fémhordók. A helyi rendőrrel beszélgetve megemlítette, hogy szerinte hamarosan háború lesz, ezért a hordókban benzint tart, a szűkebb időkre. A háború valóban kitört 1914-ben. Kiss ekkor már 37 éves volt, így egyáltalán nem kellett arra számítania, hogy az első hullámban behívják. Ő azonban önként jelentkezett a szolgálatra, s 1914-ben örökre elhagyta cinkotai házát.
1916-ban a benzinhiányra hivatkozva felnyitották a bádogos 24 fémhordóját, amelyekben 23 nő és egy férfi maradványait találták meg embriópózban, faszeszben tárolva (más források szerint a pesti Kresinszky Márton, az ingatlan eredeti tulajdonosa a bérlő távollétében fel akarta újítani a házat, s ehhez keresett alapanyagokat). A hatóságok megállapították, hogy az áldozatok nagy részét megfojtották, a többi pedig mérgezés áldozata lett. A rendőrség átkutatta a férfi házát is, ahol egy fényképalbum tanúsága szerint 1903 és 1914 között 74 nővel volt kapcsolata a bádogosnak, azonban csupán 1912 után gyilkolt. A modern kori kutatások szerint Kiss potenciazavarral küzdött, felesége valószínűleg ezért tartott szeretőt, azonban hozzá kell tenni, hogy a férfi már jóval hamarabb és jóval többször félrelépett, saját magának is bizonygatva férfiasságát.
Kiss Béla a hivatalos katonai jelentések szerint 1915-ben a szerbiai Valjevóban fogságba esett, majd tífuszban elhunyt. Az 1916-os eseményeket követően nyomozás indult a sorozatgyilkos ellen, aki a hatóságok szerint nem hunyt el, hanem új személyazonosságot vett fel. A "cinkotai asszonyirtó" - ahogyan a lelepleződését követően kortársai emlegették - sohasem került elő, habár 1919-ben egyesek látni vélték Budapesten, 1924-ben a Francia Idegenlégióból érkeztek információk felőle, míg az 1930-as években New York-i magyarok ismerték fel a férfit, aki állítólag a Hatodik sugárút egyik bérházában dolgozott házfelügyelőként.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
