A tó istenének ajánlhatták fel az ősi gyermekkoponyákat

2014. július 16. 17:23

A gyermekkoponyákat tavak mellé települt bronzkori falvak határainál fedezték fel a kutatók Németországban és Svájcban. A leletek közül többön is látható sérülésnyom, amely valószínűleg egy-egy fejszétől vagy fahusángtól származik. A kutatók szerint a gyermekeket valószínűleg nem gyilkolták meg rituális célból, hanem haláluk után ajánlhatták fel a természetfeletti lényeknek, hogy megkíméljék a falubelieket az árvíz csapásaitól, magyarázta Benjamin Jennings, a Bázeli Egyetem régésze.

Habár a szakértők már az 1920-as évek óta ismerik a svájci és német hegyi tavak köré épült bronzkori települések helyszíneit, csak az 1970-80-as években kezdődtek meg az ásatások, amelyek során vadászati eszközöket, állatcsontokat, cserépmaradványokat, ékszereket, őrtornyok és több mint 160 épület maradványait fedezték fel. A fából készült maradványok vizsgálata során a régészek megállapították, hogy 3600-2800 évvel ezelőtt több periódusban is lakták e falvakat.

A cölöpépítményes házak lakóinak rendszeresen szembe kellett nézniük az árvíz veszélyével. Amikor a tavak vízszintje emelkedni kezdett, a házbeliek összeszedték értékeiket és a távolabbi, biztonságosabb szárazföldi területekre vándoroltak, ahonnan csak akkor tértek vissza, amikor a tavak visszahúzódtak. A falubeliek úgy alkalmazkodtak, hogy a házaikat cölöpökre, illetve erős faszerkezetű alapra építették, továbbá mocsári fenyőből készült, kerítéshez hasonló építményekkel (gátakkal) próbálták kivédeni a víz támadásait.

A cölöpszerkezetek vizsgálata során nemrég a régészek hátborzongató felfedezést tettek: a palánkok tövében gyermekkoponyákra és egyéb emberi maradványokra bukkantak. A csontokat eredetileg nem oda temették, hanem a szakértők szerint a falubeliek kiásták sírjaikból a - főként - gyermeki maradványokat, és egy-egy nagyobb árvíz idején tehették a fagerendákhoz.

Jennings és kollégái a vizsgálatok során megállapították, hogy a legtöbbjük 10 év alatti gyermek volt, sokuk pedig fogszuvasodásban szenvedett, valamint légúti betegségekre utaló jeleket észleltek rajtuk. A kutatók szerint ezek a kisebb kellemetlenséget okozó betegségek nem indokolták volna a "kegyes halált".

A koponyákon fahusángok, illetve fejszék általi sérülésnyomokat fedeztek fel, azonban a szakértők kizárták a rituális gyilkosságot, ugyanis nem egységesek a vágásnyomok. Úgy vélik, nagyobb a valószínűsége, hogy a gyermekek valamilyen háborús viszály során vesztették életüket. "Akárhogy is volt, ezek nem szokványos sírok" - mondta Jennings.

"Az Európa-szerte található temetkezési szokásokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a koponya egy különleges társadalomi szimbólum volt" - mondta a kutató a LiveScience-nek. A maradványok a települések határainál voltak - tehát nem belül és nem is kívül, hanem egyfajta köztes állapotban helyezkedtek el, tulajdonképpen az árvíz legmagasabb szintjén. "Mindent összevetve a részletek arra utalnak, hogy a maradványokat egyfajta áldozati ajándékként az árvíz elleni védelemért cserébe ajánlották fel a lakók" - tette hozzá Jennings.

A titokzatos alpesi emberekkel kapcsolatban még rengeteg a megválaszolatlan kérdés. A bronzkori települések közelében alig találtak még temetőket, a régészeknek pedig ötletük sincs, hogy mit kezdtek az itt lakók elhunyt szeretteik maradványainak többségével.