Mit keresett II. Rákóczi Ferenc a Vay-kastélyban?
2014. május 12. 18:15
Rákóczi szolgálatában
Ebben a várakozásában nem is csalódott, a közös szenvedések emlékéből könnyen fakadt a közös célkitűzés: a vajai várra még aznap kitűzték a „Pro libertate” zászlót. Rákóczi Vay Lászlót küldte a nemesekkel teli kisvárdai vár „hódoltatására”, ugyanis a nemesség bizonytalankodva fogadta a felkelést, nem látta világosan Rákóczi célkitűzéseit, és Vaynak kellett volna meggyőznie őket a helyes irányról. A megyék nemessége nem tudta, melyik pártra álljon, mert egyformán félt a néptől és az osztrákoktól. Így a mind nagyobb területre kiterjedő általános népfelkelés elől a vármegyék nemessége a megerősített várakba és városokba húzódott.
A szabolcsi nemesek Ibrányban, Kállóban, Kisvárdán kerestek menedéket. Rákóczinak tehát meg kellett nyernie – szép szóval, vagy fenyegetéssel – a nemességet. Ebből a célból bocsátotta ki július 18-án a naményi pátenst, amelyben a haza megmentésére és a népfelkeléshez való csatlakozásra szólította fel a nemességet, és ugyanebből a célból küldte Vay Lászlót Várdára. Arra számított, hogy a szabolcsi nemesség jobban hallgat egy közülük lett kurucra, mint egy parasztfelkelőből lett kapitányra.
Vay László küldetése nem járt teljes sikerrel. A kisvárdai várban lévő nemesség csatlakozása helyett Rákóczinak meg kellett elégednie azzal a nyilatkozattal, hogy a háta mögött nem fognak ellenséges cselekményeket elkövetni. A Vay-család kezdettől fogva szívvel-lélekkel a fejedelem mellett állt. Vay Ádám hadba szállva követte Rákóczit, aki már Kálló elfoglalása után udvari marsallá nevezte ki.
Midőn a felkelés hanyatlóban volt, a fejedelem hű emberének várkastélyát választotta a császár küldöttével való egyezkedő tárgyalások színhelyéül. 1711. január 31-én tehát ismét Vajára ment. Emlékirataiban így írt erről a találkozóról: „...a haza szeretete és nyugalmának őszinte óhajtása engem Vajára vezet, hogy ott értekezzem Pálffy tábornokkal (…) estefelé megérkeztem e helyre. Pálffy tábornok és én ugyanabban a kastélyban szálltunk. Előttem érkezett és kinn fogadott, amikor lovamról leszálltam (….) amikor egyedül maradtunk Pálffyval biztosított a császár jóakaratáról, s arra buzdított, hogy írjak az uralkodónak egy hódoló levelet, s ha ezt megteszem, biztosíthat róla, hogy a császár a nemzetnek éppúgy, mint az erdélyieknek megadja a törvényeken alapuló minden szabadságát és általános bocsánatot mindazoknak, kik még fegyverben vannak. Ami pedig az én személyemet illeti, nincsen olyan becsület, méltóság, kedvezés, vagyon, amelyet ne remélhetnék az erdélyi fejedelemség kivételével.”
A fejedelem a felkínált személyes előnyöket visszautasította, de megígérte, hogy három napon belül illendő levelet ír a császárnak. A nemzetre vonatkozó ígéreteket előtte meg akarta tanácskozni a szenátussal, és a szövetkezett rendekkel. Késő éjszakáig tárgyaltak Pálffyval, s mint írja, másnap kora reggel egy időben távoztak.
Habár a szabadságharc elbukott, a Vay-család építkezés iránti szenvedélye nem csillapodott, s a 19. század második felében tovább bővítették a kastélyt, az 1920-as években pedig már vezetékes víz csordogált a csapból. A második világháború után államosították az épületet és borbélyműhelyként, majd orvosi rendelőként funkcionált. Az 1960-as évek elején a falu közössége egységesen lépett fel azon cél érdekében, hogy az ősi kúriát restaurálják és múzeummá váljék. E pillanat 1964. október 4-én érkezett el, amikor a Kuruc Vay Ádám Múzeum megnyitotta kapuit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
