A dualizmuskori Magyarország iparának csúcsterméke
2014. április 18. 11:02
A legnagyobb magyar dreadnought
A magyar csatahajó több ponton eltért a Triesztben épült három testvérhajójától, az SMS Viribus Unitistől, az SMS Tegetthofftól, valamint az SMS Prinz Eugentól (a hadihajók nevei előtti SMS rövidítés feloldása: Seiner Majestät Schiff vagyis Őfelsége hajója). A kéményei másfél méterrel magasabbak voltak, más kazánt építettek be (mivel a Danubius nem rendelkezett osztrák licencekkel) és négy helyett kettő hajócsavar hajtotta. A beépített Babcock-Wilcox-kazánok ugyan 48 tonnával nehezebbek voltak, mint a Yarrow-kazánok, ám jobb hatásfokkal működtek.
A 60,6 millió koronába kerülő hajón több újítást is bevezettek, például a zárt rendszerű kenőolajozó rendszert, amely kiküszöbölte a kívülről érkező szennyeződések veszélyét. Ez a magyar újítás az osztrákok tetszését is elnyerte, így e rendszert beépítették a szintén akkor épülő Tegetthoff és a Prinz Eugen csatahajókba is.
A Szent István csatahajó építése annak idején nemzeti ügy volt, a sajtó rendszeresen nyomon követte a magyar hajóépítés legnagyobb alkotásának minden mozzanatát. A Siegfried Popper hadmérnök tervei alapján készült Tegethoff osztályú óriást 1914. január 17-én Fiuméban bocsátották vízre, a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. telepén. A hajó keresztanyja Mária Terézia főhercegnő, Károly István főherceg-tengernagy felesége volt.
Felszereltsége a nyugati hadihajókéval vetekedett
A 27,3 méter széles csatahajó tűzerejével a maga korában a legnagyobbak közé tartozott, egyszerre 5400 kiló gránátot tudott 20 kilométeres távolságra kilőni. A korabeli újságíró lelkesen kommentálta az eseményeket: "A Szent István az első nagy csatahajó, mely magyar földön, magyar szakértelemmel, a magyar ipar igénybevételével épült. Reméljük, hogy ez közelebb fogja hozni haditengerészetünket a nemzet szívéhez..."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
