Hogyan lett keresztes hadjáratból parasztfelkelés?
2014. április 14. 14:05 Csernus Szilveszter
Eközben a fronton
Bár a törökkel készülődőben volt egy fegyverszünet, - a korban megszokott módon - folyamatosan érkeztek hírek kisebb hadműveletekről. Szapolyai János erdélyi vajda is éppen egy nagyobb sereggel a török uralta Bulgáriában portyázott az események alatt. Bakócz még meg sem érkezett Budára a keresztes hadjárat bullájával, amikor a végváraknál egy figyelemreméltó eseményre került sor. A török kézen lévő szendrői (ma: Smederevo, Szerbia) vár tisztje, a nagy termetéről híres kiváló vívó, bizonyos Epiruszi Ali bég párbajra hívta a még magyar kézen lévő Nándorfehérvár legerősebb vitézét. A várban lévők közül egy Dózsa György nevű székely lovaskatona vállalta a feladatot.
A két erőd közti síkon lovagi tornába illő ceremóniához vonult ki a török és a magyar nézősereg 1514. február 28-án, húshagyó kedden. Mindenki meglepetésére Dózsa mindjárt az elején eldöntötte a halálig szóló párbajt: az első csapás kivédése után lendületből levágta Ali kardját markoló kezét, majd megadta a kegyelemdöfést a lováról lefordult, vérben ázott bégnek. Dózsa tettét még maguk a törökök is dicsőítették. A székely katona kapott is mindjárt 300 arany jutalmat a várkapitányától, ám a különleges hőstettért királyi díjazást várt. Szabadságot is kapott felettesétől, hogy Budán az udvarhoz forduljon kérésével.
Dózsa György addigi életéről nem sok mindent tudunk. A háromszéki Dálnokról származott lófő, azaz székelyföldi köznemes volt. Egy 1507-es alvajdai levél említ egy esetet, miszerint „makfalvai Székely Dosza György” (Georgius Dosa Siculus de Makfalva) kirabolt néhány szász kereskedőt, akik közül egyet meg is ölt. Perről vagy büntetésről nem tudunk, mindenesetre Dózsa beállt végvári katonának, még valamikor 1513 előtt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
