Batu kán és a szláv favágók
2014. április 11. 14:28 Németh Máté
Vérfürdő Muhinál
IV. Béla mintegy 30 ezres hadseregével a Sajó mentén, Muhi közelében vert tábort. A magyarok védelmüket megerősítendő sűrűn felvert sátraikat szekérvárral vették körül, továbbá az elhelyezésnél odafigyeltek arra is, hogy a folyó hídját folyamatos ellenőrzés alatt tudják. A túlsó oldalon ugyanis már harcra készen állt Batu kán és serege.
A tatár kán április 10-én parancsot adott a hídon keresztül a támadás megindítására, de egy orosz fogoly elárulta a tervet a magyaroknak, mire a király öccse, Kálmán herceg és Ugrin kalocsai érsek vezetésével éjfél körül sikeresen visszaszorították az átkelőket. A táborban a győzelmet nagy lelkesedéssel fogadták, de az igazi megmérettetés csak ezután következett. Április 11-re virradóra a tatárok folytatták az előretörést, kőhajító gépek és nyílzápor segítségével a hídfőállásnál állomásoztatott magyar őröket elűzték, miközben a folyó gázlóin, valamint tutajokon a Sajó több pontján is átkeltek. Ezzel elkezdődött a magyar tábor bekerítése.
A muhi csata
Az újabb tatár roham a magyar táborban nagy fejetlenséget okozott, a szekérvár által elbarikádozott katonákat és a királyt a nyílzáporral kezdődő támadás felkészületlenül érte. Az embereken úrrá lett pánik és a sűrűn felvert sátrak megakadályozták az uralkodót, hogy hadrendbe állítsa seregét. A tatárok kétségbeesett ellenfelük számára folyosót nyitottak, ahol azok menekülése meg is kezdődött, miközben Batu katonái folyamatosan ritkították őket. A magyarokat komoly veszteségek érték, a halottak számáról pontos adat ugyan nincs, de odaveszett a két érsek, több püspök, a király öccse, Kálmán halálos sebet kapott, de nem élte túl az ütközetet a nádor és az országbíró sem. A tatárok igyekeztek IV. Bélát elfogni, de a király kitartó testőrségének köszönhetően el tudott menekülni a csata helyszínéről.
Az ütközet megsemmisítő magyar vereséggel ért véget. Ebben közrejátszott a katonák fegyelmezetlensége és egyéb hadvezetési hibák, de az tény, hogy IV. Béla csapatai Eurázsia legjobb hadseregével álltak szemben, amely a megelőző években már igája alá hajtott számos területet és népcsoportot.