Hazatért a Seuso-kincs hét darabja

2014. március 26. 13:58 MTI, Múlt-kor

A kincsek szombattól három hónapon keresztül ingyenesen megtekinthetők a Parlamentben, később pedig várhatóan az új múzeumi negyednek lesznek az ékkövei - jelentette be a kormányfő, hozzátéve: a tulajdonjogról Magyarország sosem mondott le, "ez Magyarország családi ezüstje". A kincsek a hétvégén jöttek haza, a visszaszerzési költség 15 millió euró volt, a korábbi tárgyalásokon ennek a háromszorosa került szóba. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója szerint idő kérdése, hogy a Seuso-kincs többi ismert darabja is visszakerüljön Magyarországra. 

A Seuso-kincs az antik kultúra egyik legértékesebb lelete. Tizennégy ismert darabjának - rézüst (ebben volt a kincs többi darabja), ezüstedények, tálak, kancsók és egy szelence - összsúlya 65,5 kilogramm, anyaguk szokatlanul nagy tisztaságú ezüst. A lelet a nevét az egyik tálra vésett versben megörökített tulajdonosáról, bizonyos Seusóról nyerte. Az eredetre utaló egyetlen perdöntőnek tűnő bizonyítékot ezüstszulfid írással marták egy hetven centiméter átmérőjű ezüsttálca közepét díszítő dombormű körszegélyébe.

A rendkívül kalandos sorsú leletet - a magyar rendőrség jelenlegi információi szerint - az 1970-es években kutatta föl a Balatonhoz közeli Polgárdi környékén Sümegh József amatőr régész. Hivatalos bejelentést nem tett, feltételezhető, hogy a kincs darabjait az illegális műkincspiacon kívánta értékesíteni. Elegendő bizonyíték azonban nincs, mivel Sümeghet 1980. december 14-én egy Polgárdi közelében lévő romos, földbe vájt kunyhóban felakasztva találták. Akkor öngyilkosságot állapítottak meg, mára azonban egyre több adat szól a gyilkosság mellett.

Forrás: Orbán Viktor Facebook oldala

A leletnek a gyilkosság után nyoma veszett, feltételezhetően közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai piacra. A tizennégy ismert darabot a Scotland Yard nyomozása szerint 1980 és 1987 között vásárolták meg különböző gyűjtők egy libanoni születésű kereskedőtől, Halim Korbantól, aki hamis libanoni exportpapírokat mellékelt hozzájuk. Az első hat tárgyat Sir Peter Wilson, az angol Sotheby's árverési cég azóta elhunyt elnöke vette meg, ő vonta be az üzletbe lord Northamptont. A lord később a Sotheby's révén, nyilvános árverésen akarta értékesíteni a páratlan szépségű tárgyakat. A világsajtóban közölt cikkekre figyelt fel két magyar régész, akik rájöttek: az a csodálatos értékű ezüstkincs, amelyről a néhai Sümegh József ismerősei beszéltek egymás között, feltehetőleg azonos a Seuso-kinccsel.

A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, s perbe szállt lord Northamptonnal, ugyanígy tett Libanon és Horvátország is, igaz, a tárgyalás kezdete előtt Libanon elállt követelésétől. A pert Magyarország és Horvátország is elveszítette, mert az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a 40 millió font (kb. 16 milliárd forint) kikiáltási árú leleteket. Így az obskurus származású ezüstedények a lord birtokában maradtak, ugyanakkor a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak.

A magyar régészek szerint minden jel a lelet magyarországi eredetére utal, hiszen a legnagyobb ismert tálon olvasható az első tulajdonos neve, továbbá a Balaton egykori latin neve is. Nyomós érvnek tartják azt is, hogy 1878-ban Polgárdi területén kiástak egy összecsukható ezüst étkezőasztalkát, amely mintája, mérete alapján ehhez az étkészlethez tartozhatott. A kincset rejtő fémüsthöz hasonló technikájú és anyagszerkezetű rézüstöket addig csak a nyugat-magyarországi Pannóniából ismertek a szakemberek, azokat is a Balaton vidékéről.

2012 augusztusában Zelnik István műgyűjtő felajánlotta, hogy megvásárolná az ezüstkincs-együttest és végrendeletében Magyarországra hagyná azt, ha az állam vállalná, hogy ideiglenesen lemond követeléséről és nem kobozza el. Az ajánlatot a kulturális tárca visszautasította, indoklásuk szerint a javaslat zsákutca lett volna, Magyarország nem mond le a kincsekről és abban bízik, hogy a leletegyüttes az elmúlt években végzett jelentős tudományos háttérmunka révén kerülhet vissza Magyarországra.

Idén februárban a Magyar Régész Szövetség javasolta a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) a meghirdetett műkincs-visszavásárlási program keretében a Seuso-kincsek visszaszerzését. Mint írták, a magyar állam megfelelő peren kívüli megállapodással rendezhetné a műkincsek státuszát, és fenntartva álláspontját a lelet magyarországi eredetéről visszaszerezhetné azt. Ezzel felkutathatóvá válna a kincslelet többi, ismeretlen helyeken rejtőző darabja és ismételten el lehetne végezni azokat a vizsgálatokat, amelyekkel immár publikálható módon lehetne bizonyítani a tárgyak eredetét. Az MNB közölte, hogy nem szándékozik visszavásárolni a Seuso-kincset a műkincsvásárlási programja keretében.

További érdekességek a kincs eredetéről