Gyíkot ettek a középkori arabok
2014. március 11. 21:07
A mai Szaúd-Arábia területén élő arab nomádok gyíkokat ettek, hogy biztosítsák a szükséges fehérjebevitelt - sugallja egy új kutatás.
Bár a középkori történeti és antropológiai források egész sora utal a sivatagi gyíkok emberi fogyasztására Arábiából, immáron régészeti bizonyítékok is megerősítik, hogy e hüllő olykor a középkori arab menü része volt - állítja Hervé Monchot, a párizsi Sorbonne zooarcheológusa. A gyíkokat minden valószínűséggel gazdag fehérjeforrása miatt fogyasztották - teszi hozzá Monchot.
A zsidó valláshoz hasonlóan az iszlám is szigorúan szabályozza, melyek a megengedett (helal/halal), vagy a tiltott (haram) ételek. Tisztátalan a vér, a döghús, a sertéshús, illetve minden olyan állat, amelynek karma van, illetve amely húst eszik, valamint amely felett nem hangzott fel Allah neve.
A Mohamed életéről, személyéről és tanításairól, illetve más korabeli muzulmánok tetteiről és szavairól összegyűjtött, szájhagyomány útján terjedő hadíszokban olvashatjuk, hogy a nomád beduinok is ettek gyíkot; bár maga a próféta nem élt e szokással, kategorikusan nem tiltotta a hüllők fogyasztását.
A 11. században élt perzsa utazó, Nasir Kusra így írt egyik művében: "Amint utazótársai megpillantották a gyíkot, megfogták, megölték és megették". A későbbi európai úti beszámolók szintén megemlítik, hogy a hüllőket megették a helyiek, ahogy arra is találunk utalást, hogy bőréből dohányerszényt készítettek.
Monchot és kollégái Szaúd-Arábiában, a nadzsi síkságtól keletre levő ősi körzetben, az i.e. 2. századtól az 1800-as évekig lakott al-Jamamában végeztek ásatásokat. Az egykori mecset területén a teve- és kecskecsontok mellett 145 gyík maradványát, főleg az egyiptomi tüskésfarkúgyík (Uromastyx aegyptia) csontjait tárták fel. Eme gyíkfajta akár a 70 centimétert is elérheti, s az egész Közel-Keleten honos.
Gyíkcsontokat az egész korszakból találtak, az egyik csonton látható vágásnyom pedig azt támasztja alá, hogy a hüllőket feldarabolták és megették - olvasható a Journal of Archaeological Science február 26-i számában publikált tanulmányban. Monchot azonban hangsúlyozza, hogy a történeti források és régészeti bizonyítékok ellenére ez még nem jelenti azt, hogy a gyík gyakran került volna a nomádok asztalára.
"Meg kell különböztetnünk a beduinokat, akik miközben vándorolnak, még ma is esznek gyíkokat, mivel azok könnyen elérhető fehérjeforrást jelentenek, illetve a városi populációt, amely egyáltalán nem fogyaszt hüllőket" - magyarázta a kutató.