Szerelmes "üzenetet" rejtett a viking kód
2014. február 18. 20:59
"Csókolj meg" - többek között ezt sikerült kibetűznie egy norvég doktorandusznak azon a fafaragványon, amely a 12-13. században, a svédországi Sigtunában készült rúnaírással, a titokzatos jötunvillur kóddal.
Jötunvillur kódot eddig csak kilenc feliraton találtak Skandináviában, de eddig soha nem sikerült megfejteni jelentésüket. A disszertációját a viking kor és a skandináv középkor rúnaábécéjéről író K. Jonas Nordby számára a kulcsot két régi norvég név, Sigurd és Lavrans adta, amelyet egy botra, titkosírással és hagyományos rúnákkal jegyeztek fel. "Az a probléma ezzel a kódrendszerrel, hogy szinte lehetetlen olvasni, mert számos megfejtés elképzelhető" - nyilatkozta Nordby a MailOnline-nak.
Minden rúnának van egy neve, például az "u"-nak urr, az "m"-nek pedig a maðr. A két név tanulmányozása után Nordby rájött, hogy a jötunvillur kód úgy működik, ha a rúna nevének utolsó hangját felcserélik a rúnajellel; persze nagyon sok rúna ugyanazzal a hanggal végződik, ezért újra és újra végig kell próbálni, hogy értelme legyen a szövegnek.
Mivel a jötunvillurt nehéz olvasni és tele van nevekkel, Nordby úgy gondolja, hogy a kódot nem üzenetváltásra, hanem a rúnaábécé elsajátítására használhatták - azaz írták, de nem olvasták a Nordby által találóan csak "rosette-i köveknek" nevezett szövegeket. A Skandináviában előkerült leletek jellemzően használati tárgyak voltak, amelyek csak elenyésző arányban tartalmaznak kódokat, jötunvillurt pedig még kevesebb.
"Egyre inkább úgy tűnik, hogy a titkosírással írt rúnák nem a titkolózásra, vagy érzékeny témájú kommunikációra szolgáltak, hanem hogy megismertessék velük a rúnákat, illetve a rúnák neveit. Lehet, hogy egy játék volt? A jötunvillur kódokkal a rúnaneveket tanították meg, így a kódokat az oktatás során használták, hogy leírják és olvassák a rúnákat" - fejtette ki Nordby.