A kerekasztal, ahol a lengyel állam újjászületett
2014. február 6. 15:58 MTI
A hatalmi monolópium vége
A megbeszélések három munkacsoportban zajlottak. Elsőként a gazdaság- és társadalompolitikai témákkal, majd a szakszervezeti pluralizmussal, végül a politikai reformokkal foglalkozó munkacsoport látott munkához. A legvitatottabb témák között olyan kérdések szerepeltek, mint a béremelés, a szabad választás, az ellenzéki pártok megjelenésének lehetővé tétele a médiában, a preventív cenzúra eltörlése, a megválasztandó államfő személye, továbbá a szejm és a szenátus hatásköre. A tárgyalások gyakran rekedtek meg a kölcsönös bizalmatlanság miatt, valamint azért, mert a kormány nyilvánvaló szándéka a hatalom megtartása volt.
Az elnyúló tárgyalások 1989. április 5-én egy 200 oldalas dokumentumcsomag aláírásával zárultak. A résztvevők megegyeztek abban, hogy az 1982-es szakszervezeti törvényt módosítják, ismét törvényesítik a Walesa vezette Szolidaritást, és szavazásra bocsátják azt a törvénytervezetet, amely törvényesíti az Egyéni Gazdák Szolidaritás Szakszervezetét (Paraszt Szolidaritást). A megegyezés értelmében ismét állást kaptak azok a Szolidaritás-aktivisták, akik az 1981-es hadiállapot bevezetése után vesztették el munkahelyüket (az intézkedés mintegy 50 ezer embert érintett).
A megállapodás további pontjai kimondták a köztársasági elnöki tisztség és a kétkamarás parlament létrehozását. A törvényhozás alsóháza, a szejm 460 képviselői helyének 65 százalékán a LEMP, a Demokrata Párt és az Egyesült Néppárt, valamint a kormányt támogató katolikus erők osztoztak. A fennmaradó 35 százalék az ellenzéket illette - ezzel a LEMP lemondott kétharmados parlamenti többségéről. Újból életre kelt a második világháború után megszüntetett szenátus (felsőház), amelynek 100 tagját "teljesen demokratikusan" választják meg.
A lengyel nemzeti kerekasztal-tárgyalások előkészítették az átmenetet egy szabad és demokratikus Lengyelország létrehozásához. Az első jelentős mérföldkövet az 1989. június 4-i részlegesen szabad választások jelentették, amelyen a Szolidaritás elsöprő győzelmet aratott: a szenátus mandátumainak 99 százalékát, s a Szejm valamennyi, az ellenzéknek fenntartott mandátumát elnyerte. A köztársasági elnöki tisztséget ugyan - a kerekasztal-megállapodásnak megfelelően - az 1981-es szükségállapotot elrendelő Wojciech Jaruzelski tábornok, a LEMP KB első titkára kapta meg, de 1989. augusztusában (miután az Egyesült Néppárt és a Demokrata Párt a LEMP oldaláról átállt a Szolidaritás mellé) Tadeusz Mazowiecki vezetésével a Szolidaritás alakíthatott koalíciós kormányt (bevonva a LEMP 4 képviselőjét), új fejezetet nyitva Lengyelország történetében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
