Verset is írtak az 1. világháborús somme-i alagutak falára

2014. január 24. 08:42

Sir Douglas Haig, a Brit Expedíciós Hadsereg főparancsnoka 1916. november 18-án állította le a Somme folyónál júliusban megindított antant-offenzívát. Bár a szövetséges haderő mindössze 11 kilométeres mélységben nyomult be a német védelembe, a veszteségek óriásiak voltak: a briteké 420 ezer, a franciáké 200 ezer, a németeké pedig mintegy félmillió főre tehető. Naponta 893 brit katona vesztette életét, aki pedig túlélte – mint az első világháború legfiatalabb katonája, az akkoriban mindössze 13 éves Sydney Lewis – annak örökre a tudatába égtek a borzalmak.

A somme-i támadás elsődleges célja a Verdunt védő francia hadsereg tehermentesítése volt. A tüzérségi előkészítés után július 1-jén indult meg a gyalogsági támadás. A brit hadsereg gerincét a toborzást elrendelő hadügyminiszterről Kitchener hadseregnek elnevezett lelkes, de amatőr önkéntes haderő adta. A katonák felkészületlensége és a kommunikációs nehézségek katasztrófához vezettek. Első nap közel 20 ezer brit katona vesztette életét, 38 ezren pedig megsebesültek. 1916. július 1-jét mindmáig a brit hadtörténet legnagyobb tragédiájaként tartják számon.

A harmadik felirat: "W. Carr XI Battalion Border Regt 16/3/16"

A csata azonban folytatódott. A brit hadsereg szeptember 15-én a somme-i offenzíva során vetett be a történelemben először tankokat, amelyeket ekkor még az ellenséges gépfegyverállások leküzdésére használtak. A bevetésre váró 49 harckocsiból végül a meghibásodások következtében csak 32 indult támadásba. Bár a csatamezőn is akadtak technikai problémák, az ellenséges állásokat elérő tankok sokkolták a németeket. A csatáról megoszlik a szakértők véleménye. Sokan értelmetlen vérfürdőnek tekintik a több mint 4 hónapos küzdelmet, Douglas Haiget pedig csak „somme-i mészárosként” emlegetik, mások azonban úgy vélik, az offenzíva tanulságai nélkül az antant nem nyerte volna meg a háborút.

Alagutak labirintusa

A britek által Szent Lyuknak elkeresztelt, a csata során stratégiai jelentőséggel bíró, összesen 6,5 kilométer hosszú alagútrendszer az észak-franciaországi alvó falu, La Boisselle alatt fut. 1914. szeptember 28-án itt állították meg a francia csapatok a németek előrenyomulását. Decemberben francia mérnökök irányításával kezdődtek meg a munkálatok, később a British Tunnelling Companies küldött szakembereket az átjárók mélyítésére, akik nem egyszer 24 méter mélyen dolgoztak. 

A munkák nagy részét főleg észak-angliai bányászok és mérnökök végezték, de több gyalogos katonát is idevezényeltek. Eddig három üzenetet sikerült azonosítani az alagutak falán: William Carr, William Chard és Obadiah Henderson kézjegyét; a három férfi Carlisle-ből kelt át a csatornán, hogy a 11. lonsdale-i zászlóalj kötelékében harcoljon a németek ellen. Henderson a northumberlandi Riding Millen mezőgazdasági munkás volt, mielőtt kérte volna felvételét a hadseregbe, Chard pedig asztalosként kereste a kenyerét Longtownban (Cumberland).

Ők túlélték a háborút, harmadik társuk, Carr azonban nem volt ilyen szerencsés: előbb súlyos lábsérülést szenvedett a somme-i ütközetben, majd miután felépült, a második arrasi csatában (1917) halálos sebet kapott, június 24-én hunyt el. A lonsdale-i ezred 90 százaléka származott Cumberlandből és Westmorlandből, néhányan pedig Durham, Northumberland és Lancashire megyéből jöttek.

A következő verset egy ismeretlen katona hagyta hátra:

"Bajtárs, ki itt bent rekedsz,

ne veszítsd el mind hited,

ki elhiszi, reménye nem hiú,

meglátja, innen is van kiút."

"If in this place you are detained,

don't look around you all in vain,

but cast your net and you will find,

that every cloud is silver lined. Still."

(Domonkos Eszter fordítása)

A La Boisselle Projekt évek óta tart, amelynek munkáját, így a katonák leszármazottainak felkutatását Stuart Eastwood, a Border Regiment Museum kurátora segíti. Szerinte "bámulatos" lenne, ha sikerülne megtalálni a három brit ma élő rokonát, ezzel ugyanis egy olyan apró darabkát tennének a helyére, amivel még teljesebb képet kaphatnánk az első világháborúról. Mint arra Eastwood is rámutatott: a három férfi egyszerű katona volt, akik ugyanazzal a veszéllyel néztek szembe, mint a munkára kirendelt bányászok.

Szintén bizakodásának adott hangot Peter Barton, a projekt történésze: "Egy ilyen felirat megtalálása a projekt legizgalmasabb része... a katonák azonosítása és családjuk felkutatása egy teljesen más dimenziót ad a történetnek. Gyakran úgy gondolunk az első világháborúra, mint egy személytelen valamire, áldozatok millióiról beszélünk, miközben mindenkinek megvolt a maga története és megvan a maga öröksége".