Az ember, aki harcolni tanította Mandelát

2013. december 13. 12:27

A múlt hét csütörtökön, 95 éves korában elhunyt volt dél-afrikai államfő, Nelson Mandela 1944-ben lépett be a feketék jogaiért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC), s 1947-ben már mint a szervezet ifjúsági szövetségének titkára szállt szembe a feketék és fehérek elkülönítését a végletekig vivő apartheid rendszerrel. 1952-ben Oliver Tambóval, az ANC egyik későbbi elnökével együtt nyitotta meg az első fekete ügyvédi irodát Johannesburgban, hogy ezzel is segíteni tudjon az apartheidtörvények által sújtott fekete sorstársainak. 1956 decemberében - az ANC más vezetőivel együtt - letartóztatták, hazaárulás vádjával perbe fogták - mondván, hogy az országban kommunista felkelést akartak szítani -, de négy évig húzódó per után felmentették társaival együtt.

Kiszabadulva már nem látott esélyt a törvényes keretek közötti küzdelemre, úgy látta, hogy harcolni kell a fokozódó elnyomás ellen, ezért illegalitásba vonult, és a Nemzet Lándzsája (Umkhonto we Sizwe, MK) néven létrehozta az ANC földalatti katonai szervezetét, amelynek ő lett a parancsnoka. Az MK megalakítását Fidel Castro Július 26. mozgalma (a név a kubai forradalom kezdetére - 1953. július 26. - utal) inspirálta, Mandela pedig a gerillahadviselésről szóló illegális irodalmat kezdett olvasni többek között Maótól és Che Guevarától.

Az eleinte az egyik johannesburgi külvárosban székelő, a dél-afrikai és az amerikai kormány által is terroristaszervezetnek tartott csoport 1961. december 16-án hajtotta végre első támadását az apartheid rezsim ellen. Az ANC 1962-ben afrikai körútra küldte Mandelát, akinek az volt a feladata, hogy minél több afrikai vezetővel tárgyaljon, s lehetőleg pénzt és támogatást gyűjtsön pártja fegyveres szárnyának. Mandela kétszer is járt Etiópia fővárosában, Addisz-Abebában, ahol - bárkivel is találkozott - mély benyomást tett a célkitűzéseivel szimpatizálókra. Volt azonban még egy célja a később Tanzániába, Tunéziába, Egyiptomba és az apró nyugat-afrikai államokba is eljutó Madibának: katonává kellett képeznie magát.

Így találkozott az etióp Fekadu Wakenével. Fekadu az addisz-abebai rendőrség rohamosztagának Kolféban állomásozó ezredese volt, akit azzal bíztak meg, hogy tanítsa meg Mandelának mindazokat a gerillamódszereket, amelyek sikeresen alkalmazhatók az elnyomó dél-afrikai rezsim elleni harcokban.

Az elméleti képzés nappal folyt, a tanultak (szabotázsakciók, robbanótestek használata) gyakorlati megvalósítása pedig az éj leple alatt történt. A visszaemlékezések szerint a mindig mosolygó Mandela őszinte, jó "diák" volt, aki keményen tanult, fizikailag erős, ám néha túlontúl lelkes volt - néha a saját biztonsága érdekében kellett visszafogni. Fekadut az a Tadesse Birru rendőrparancsnok-helyettes bízta meg a feladattal, aki fontos szerepet játszott az etióp császár, Hailé Szelasszié elleni 1960-as puccskísérlet meghiúsításában; őt később Mengisztu Hailé Mariam, az Etiópiát 1974 és 1991 között a Derg katonai junta legfőbb parancsnokaként irányító háborús bűnös vezető végeztette ki.

Fekadu akkor persze nem tudta, hogy ki pallérozódik kezei alatt - csak annyit közöltek vele, hogy egy külföldi vendég jön, aki egy ideig velük marad. Mandela pártfogója maga az etióp császár volt. Hailé Szelasszié a dekolonizáció és az afrikai egység harcias támogatójaként sorra hívta Etiópiába a különböző függetlenségi mozgalmak vezetőit, hogy azok Afrika legrégebbi független országában kapjanak katonai kiképzést. Az etióp akkor ráadásul a kontinens egyik legacélosabb hadserege volt, amely részt vett az 1960-as kongói krízis felszámolására létrehozott ENSZ-misszióban, de egy évtizeddel korábban a koreai háborúban is harcoltak az Afrika szarváról érkező katonák.

A szabotázsakciók elsajátítása mellett Mandela hadtudományi képzést is kapott, illetve azt is megtanulhatta, hogyan kell egy hadsereget vezetni és bánni a fegyverekkel. Hosszú utakat tett meg hátizsákjával, fegyverével és lőszerekkel felszerelve, ahogy arról ő maga is beszámolt Long Walk to Freedom című (magyarul A szabadság útján) önéletrajzi regényében. S bár Mandela etióp kalandja szigorúan titkos volt, teljesen elrejteni szinte lehetetlen volt őt: sokkal magasabb és vállasabb volt a legtöbb etióp kadétnál. A hathónaposra tervezett kiképzés végül két hétre csökkent - hívta az ANC, Mandela így hét hónapnyi távollét után hazament.

Mielőtt hazaindult volna, Mandela egy Makarov-pisztolyt kapott Hailé Szelassziétól, ez volt az első, a Nemzet Lándzsájának hivatalosan átadott fegyver, a fegyveres harcra való áttérés jelképe. A pisztolyból végül egyetlen lövést sem adtak le, mert Mandelát 1962-ben őrizetbe vették, még mielőtt használni tudta volna. Időközben elrejtette az ellenállók bázisán, a liliesliefi tanyán, és elfeledkezett róla. Csak 2003-ban jutott eszébe, amikor látogatást tett az azóta múzeumnak átalakított, immár városias környezetben álló egykori tanyán.