Amiben nem a németek járnak az élen
2013. november 21. 11:21 MTI
Németországban nincs hatályos jogszabály a náci diktatúra idején zsidóktól elrabolt értéktárgyak visszaszolgáltatására. Más országok jóval előrébb járnak - véli a zsákmányolt műtárgyak visszaszolgáltatásáért küzdő nemzetközi civil szervezet (CLAE) vezetője, aki szerint a Münchenben talált festménygyűjtemény kezelése rossz fényt vet Németországra.
Sokan megelőzik a németeket
Németország "nagyon jól és hatékonyan" dolgozta fel a náci múlt számos vetületét, de "a művészet nem tartozik ezek közé" - mondta Anne Webber, a Londonban működő CLAE társelnöke a Der Tagesspiegel című lapnak. A második világháborúban zsákmányolt európai műkincsek helyzetének rendezésén dolgozó szervezet (Commission for Looted Art in Europe) az 1998-ban 44 ország által aláírt úgynevezett washingtoni alapelvek érvényesülését vizsgálja, és fejleszti a lootedart.com oldalon elérhető adatbázist, amely több tízezer műtárgy adatait tartalmazza.
A megállapodás szerint valamennyi részes államnak törekednie kell a nácik által elrabolt műkincsek azonosítására, igazságos és méltányos megoldást kell találni a visszaszolgáltatásukra, és mindezt a lehető legátláthatóbb módon kell végezni. A megállapodás azonban nem nemzetközi jogi dokumentum, vagyis nem kötelezi az államokat semmire. Ugyanakkor például Ausztriában külön törvényt hoztak a nácizmus idején elrabolt tulajdontárgyak visszaszolgáltatásáról.
Az egykori Nyugat-Németországban 1963-ig lehetett igényelni az 1933-1945-ös időszakban elkobzott vagyontárgyak visszaszolgáltatását. Az ország újraegyesítése után ismét megnyitották a lehetőséget, de csak a volt NDK területén elrabolt vagyontárgyakért lehetett jelentkezni, és csak 1993 júliusáig. A washingtoni konferencia után nem alkottak új törvényt Németországban, és egységes, valamennyi tartományra vonatkozó eljárást sem dolgoztak ki. Anne Webber szerint az eljárások átláthatósága sem kielégítő.
A bajorországi múzeumokhoz például nagyjából 5 ezer műtárgy került a náci korszakban, a müncheni művészettörténeti kutatóintézetben pedig megvan a nemzetiszocialista rendszer idején kényszerárverésekkel foglalkozó Adolf Weinmüller aukciósház összes katalógusa, vagyis lenne miből kiindulni ahhoz, hogy a washingtoni megállapodás szellemében feltárják a gyűjteménygyarapodás hátterét. A szakértők azonban a nyilvánosság kizárásával és lassan dolgoznak, éppen úgy, mint a nácik megbízásából dolgozó műkereskedő, Hildebrand Gurlitt fiának müncheni lakásában 2012-ben talált képek ügyében - mondta a CLAE vezetője.
Amikor pedig mégiscsak kiderül egy műtárgyról, hogy üldözött zsidóktól került egy német múzeumhoz, az intézmény saját hatáskörben dönt a visszaszolgáltatásról, és így rögtön érdekkonfliktus keletkezik. Más országok ebben is jóval előrébb tartanak, Nagy-Britanniában, Hollandiában és Ausztriában is független testület dönt az ilyen ügyekben - emelte ki Anne Webber.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
