Örök rejtély marad, mi okozta Tutanhamon halálát

2013. november 13. 14:11

„Nem ez az első alkalom, hogy felmerül a kocsibaleset-teória mint lehetséges halálok” – nyilatkozta legutóbb Salima Ikram, a kairói Amerikai Egyetem egyiptológusa. „Azon csodálkozom, hogyan állíthatják azt, hogy a fáraó belső szervei összeroncsolódtak. Ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha a szerveit rejtő kanópusz-tartókat megvizsgáljuk” – szögezte le a kutató. Osztotta kutatótársa véleményét Frank Rühli zürichi orvosprofesszor is, aki úgy vélekedett, hogy a baleset mechanizmusának magyarázata nem teljesen bizonyítható.

Ahogy arról a Múlt-kor is beszámolt, brit kutatók november elején tették közzé legújabb kutatásuk eredményeit, miszerint egy brutális szekérbalesetben szerzett sérülések okozták a híres gyermekfáraó, Tutanhamon halálát. A szakembereknek számítógépes szimulációval sikerült megállapítaniuk, hogy az uralkodó éppen térdelő pozícióban volt, amikor egy harciszekér-baleset következtében összezúzódott a mellkasa, darabokra tört a medencéje és megsérült belső szerveinek egy része, köztük a szíve is; szerintük ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem találták meg soha a fáraó szívét a mumifikált testében.

A mostani kutatás során a szakemberek meglepő felfedezést is tettek: eredményeik szerint miután Tutanhamont i. e. 1323-ban örök nyugalomra helyezték sírkamrájában, a balzsamozáskor használt olaj az oxigénnel és a vászonnal kémiai reakcióba lépett, aminek következtében a fáraó mumifikált teste lángra kapott és megégett.

Vitatkozik a brit kutatók megállapításaival Ikram és Rühli, miután az összes, Tutanhamonról szóló, a szarkofág felnyitása, 1925 óta született orvosi feljegyzést átnézték. A fáraó múmiáját háromszor vizsgálták meg a felfedezés óta eltelt kilenc évtized alatt: előbb 1968-ban a Liverpooli Egyetem tudósai, majd tíz évvel később a Michigani Egyetem kutatói végeztek röntgenvizsgálatot, végül 2005-ben Záhi Havvászék komputertomográfiával elemezték az egyiptomi uralkodó testét. A nemzetközi kutatócsapat – amelynek munkájában Rühli is részt vett – akkor összesen 1700 képet készített a múmiáról, míg 2008 és 2010 között genetikai vizsgálatokra is sor került.

A kutatók – akik átfogó tanulmányukat a Journal of Comparative Human Biology HOMO legújabb számában ismertették – szerint Tutanhamon esete a paleopatológia (az ősi betegségekkel foglalkozó tudományterület) összetettségét húzza alá: jelesül azt, hogy az ugyanazon emberen végzett vizsgálatok sokszor mennyire, egymással ellentmondó végeredményt szülnek, nem beszélve az olykor lábra kapó, mindenfajta valóságalapot nélkülöző teóriákról. „Tutanhamon Egyiptom történelmének egyik kulcsszereplője: luxus sírját lényegében érintetlenül találták meg, halála pedig a szakma és a laikusok fantáziáját egyaránt megragadta” – mondta el Ikram, kiemelve, hogy mivel sem Tutanhamon teteme, sem pedig a fennmaradt szövegek nem árulkodnak halálának pontos körülményeiről, ma is számtalan spekuláció születik a mégoly gyenge lábakon álló bizonyítékok nyomán.

Tutanhamonnál eddig számos betegséget és rendellenességet „diagnosztizáltak”: lisztérzékenységet, dongalábat, tyúkmellt, Klippel-Feil-szindrómát (nyakcsigolyák fejlődési rendellenessége), mellékvese daganatot, ginekomasztiát (férfi emlő megnagyobbodása), Marfan-szindrómát (kötőszövet genetikai rendellenessége), tuberkulózist, epilepsziát, bilharziát (egyiptomi métely) és agyhártyadaganatot. Ezek nagy részét azonban a 2005 és 2009 között végzett CT-vizsgálatok egyértelműen kizárták. A 2005-ös vizsgálatok végkövetkeztetése szerint Tutanhamon halálát lábtörés utáni üszkösödés okozta, a lábát pedig úgy törte el, hogy lezuhant valahonnan – talán éppen egy kocsiról.

Rühli elképzelhetőnek tartja a combcsonttörést, de kiemelte, hogy még ez sem teljesen bizonyított, lévén hogy a húszas évek óta számos alkalommal tettek kárt a múmiában. Szerintük a makroszkópos vizsgálat mellett a szervek CT-vizsgálatát is el kell végezni, ahogy a legközelebbi leszármazottak genetikai, vagy radiológiai-anatómiai összehasonlító elemzését – de még így is kétséges, hogy valaha választ kapunk arra, miben halt meg pontosan Egyiptom leghíresebb uralkodója, hangsúlyozták tanulmányukban a kutatók.