Koponyák kápolnája

2013. november 6. 17:19

A kis lengyel falu mellett futó útról a legtöbb turista figyelmen kívül hagyja a kívülről teljesen jelentéktelennek és szerénynek tűnő kápolnát, amely Délnyugat-Lengyelország egyik legrégebbi településén áll. A faajtók feltárulása után azonban hátborzongató belső tér fogadja a látogatót, ami maximálisan kárpótolja a kitérőért.

A falakat és a mennyezetet borító koponya- és lábcsontok egykoron a kolerajárvány és a háborúk több mint háromezer áldozatához tartoztak, és ha még ez nem lenne elég a megfáradt utazónak, a padló csapóajtaját felnyitva további 21 ezer ember maradványa tárulhat a szeme elé.

1776 és 1804 között a helyi plébános, Vaclav Tomasek a falu sírásójával együtt lelkiismeretesen összegyűjtötte, letisztogatta és a templomba építette a harmincéves háború, a sziléziai háború, illetve a kolerajárvány áldozatainak földi maradványait. A források szerint modellje a római katakombák rendszere volt, célja pedig egy halottak számára készült szentély létrehozása, amely egyfajta „memento mori”, tehát a halálra való emlékezés szimbóluma lett.

Érdekesség, hogy a lengyel atya úgy találta meg a háborús tömegsírokat, hogy a helyi kutyákat figyelte, amelyek különböző embercsontokat kapartak ki a föld alól. A maradványok között nem csupán lengyel nemzetiségűek kaptak helyet, hanem tatár, cseh, német és svájci katonák is megtalálhatók, de a vallási hovatartozás sem mutat homogén képet, ugyanis a katolikus és protestáns hívők között minden valószínűség szerint husziták is voltak.

A templom oltárára Tomasek különös gonddal válogatta ki a csontokat: többek között helyet kapott a helyi polgármester koponyája, egy golyó által átlyuggatott koponyacsont, egy szifiliszt terjesztő baktérium deformálta koponya és egy feltételezett „óriás” kobakja is. Amikor a bizarr kápolna alkotója 1804-ben elhunyt, az ő koponyája is az oltárra került.