Modern módszerekkel diétázott a túlsúlyos amerikai elnök
2013. október 21. 15:01
Mikor Theodore Roosevelt 1904-ben jóbarátját, William Howard Taftot nevezte ki hadügyminiszterré, az Egyesült Államok későbbi – sorrendben 27. – elnöke már akkor nehézsúlyú politikus volt. A szó szoros értelmében: az ohiói államférfi elnökké választásakor, öt évvel később már 150 kilogrammot nyomott, így Taft volt az USA történetének legkövérebb elnöke. Egy új kutatás szerint azonban az elnöknek egyszer sikerült megszabadulnia felesleges kilóitól – méghozzá nem is kevéstől.
Az Annals of Internal Medicine múlt heti számában a Providence College orvostörténésze, Deborah Levine arról írt, hogy 1905-ben, négy évvel megválasztása előtt Taft szakszerű segítségért folyamadott egyre elviselhetetlenebbé váló, a mindennapi életét megnehezítő kövérségének leküzdése végett. A gyomorégéstől, emésztési zavartól, fáradságtól és álmatlan éjszakáktól szenvedő politikus úgy vélte, csak a gyors fogyás enyhíthet bajain. „Egyetlen igazi úriember sem nyomhat többet 300 fontnál (136 kilogramm)” – dohogta egyszer a hiú miniszter.
Taft ezt követően Nathaniel Yorke-Davieshez, a brit „fitneszguruhoz”, a Foods for the Fat: A Treatise on Corpulency and a Dietary for Its Cure (Ételek a kövéreknek) című bestseller szerzőjéhez fordult. Levine-nak, miután alaposan végigrágta magát a Yorke-Davies és Taft közti sűrű levélváltáson, feltűnt, hogy az elnök számára készült kúra milyen sok, a modern diétákból ismert elemet tartalmaz.
„Ön jelenleg túlsúlyos, s nagyon fontos, hogy egy megfelelő diétát tartson, ami 60-80 font súlyveszteséget eredményez” – írta első levelében a guru. A doktor felszólította neves páciensét, hogy végezzen testgyakorlatokat, mérje meg mindennap a tömegét és vezessen naplót étrendjéről. Yorke-Davies három oldalon át sorolta, mit szabad és mit nem szabad ennie Taftnak, majd meghatározta az étkezések idejét és az ételek mennyiségét. A kifejezetten Taft számára készített, alacsony szénhidráttartalmú menü az Atkins diéta előfutára volt, mivel a fogyókúra alapját a sovány húsok és a kevés cukorbevitel jelentette.
Az angol orvos igen szigorúan fogta Taftot. Az elnök mindennap nyolckor megivott egy pohár forró vizet citrommal, majd egy órával később jött a reggeli: kávé vagy tea cukor nélkül, 170 gramm grillezett hús, illetve 2-3, Londonban gyártott glutén keksz. A politikus fél egykor ebédelt, 112 gramm sovány húst, ugyanennyi zöldséget vaj nélkül és egy kevés gyümölcsöt. Délután jöhetett egy újabb adat tea, kávé vagy erőleves, majd hét és nyolc között a vacsora: hal, hús, párolt gyümölcs és kívánságra keksz vagy saláta.
Bár egy óceán választotta el őket egymástól, Yorke-Davies így is rajta tudta tartani szemét a diétát mindvégig szigorúan betartó politikuson, amiről a családtagjaival és Taft bizalmasaival folytatott levelezés révén is megbizonyosodhatott. Levine kutatása szerint Taft 60 font (27 kilogramm) feleslegtől szabadult meg 1905 decembere és 1906 áprilisa között.
Egy évvel később azonban Yorke-Davies csalódottan vette tudomásul, hogy Taft újra meghízott; ráadásul később, hivatalba lépésekor másfél mázsát nyomott, ezzel ő lett minden idők legkövérebb elnöke. Levine nem talált rá utalást, hogy az angol szakember és páciense találkozott-e valaha egymással személyesen. Kapcsolatuk nem szakadt meg a fehér házi évek (1909-1913) alatt, de amikor Taft leköszönt hivatalából, egy új orvossal vágott neki az újabb fogyókúrának, amely során 31 kilót sikerült ledobnia magáról.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
