Így kezdtek el inni az angol nők

2013. október 7. 08:26

Amikor az első világháború kitört és a férfiak a frontra mentek, egyre több és több nő kezdett el dolgozni. A gyárakba özönlő lányok és asszonyok ennélfogva felszabadultak a házastársi kötelezettségek alól, miközben egyre többet kerestek, a pluszjövedelmet pedig italra költhették. A kocsmák – amelyek hagyományosan a férfiak kiváltságos helyei voltak – egyszerre a gyengébbik nem tagjaival lettek tele, s ugrásszerűen megnőtt a női ivók száma.

A jelenséget hatalmas közfelháborodás kísérte Nagy-Britannia szerte: a politikusokat felszólították, hogy haladéktalanul lépjenek fel és tiltsák ki a nőket a kocsmákból, a vendéglősöket pedig hogy ne szolgálják ki őket, de olyan ötletek is felmerültek, hogy alakítsák át a vendéglátóhelyeket, amivel el lehetne riasztani a tisztességes asszonyokat az angol pubok mind gyakoribbá váló látogatásától.

A családtörténetre specializálódott Genes Reunited kutatása az Aberdeen Journal egyik 1914-es cikkét idézi, amely a „nők körében megnőtt alkoholfogyasztás démonára” figyelmeztet. A Liverpool Echo egyik 1916-os cikke a merseyside-i Bootle bírái közti disputát közli, kiemelve, hogy „a kocsmákat felkereső nők számának az utóbbi időben tapasztalt ugrásszerű növekedése drasztikus válaszokat kívánt meg”.

Eme „szégyenfolt letörlésére” több intézkedést is foganatosítottak az angol hatóságok: például tiszta ablakokat szereltek be és felszámolták a kocsmák zegzugait, ellehetetlenítve ezzel az eladdig titokban folyó italozást. A bírák később megküldték ajánlásaikat a Liquor Control Boardhoz is, sürgetve a törvényhozást, hogy mihamarabb rendezze a kérdést a törvény erejénél fogva.

Két évvel később ugyanez a sajtótermék folytatta az iszákos nők elleni keresztes hadjáratát, az egyik háborgó olvasói levél például úgy fogalmazott, hogy „abnormális” a nők által fogyasztott alkohol mennyisége, a vendéglősöknek pedig több diszkréciót kellene alkalmazniuk a nők kiszolgálásakor. Hasonló ötlet Dundeeban is felmerült, itt a papság engedélyhez kötötte volna az alkoholos italok adásvételét, s kifejezetten megtiltotta volna, hogy a szebbik nem tagjai erre költsék pénzüket.

1915-ben a Manchester Evening News arról írt, hogy egy Theophilus Simpson nevű elöljáró nyomozást végzett az „alvilágban”, kiterjedt kutakodása során pedig arra jutott, hogy egy kocsmába tíz perc alatt 26 nő lépett be, miközben 16 olyan asszonyt számolt, akit nem látott bemenni. A felháborodott Simpson epésen az örömlányokhoz hasonlította ezen nőket, s kifejtette, hogy a frontokról visszatérő férjeik „azt fogják látni, hogy feleségeik iszákosak és szégyent hoztak rájuk”.

A Genes Reunited megjegyzi, hogy bár a világháború alatt szigorították az alkoholárusítási engedélyeket, kifejezetten a nők alkoholfogyasztási szokásait tiltó törvénykezés nem született ebben az időben. De a nők háborús erőfeszítései mellett sem lehetett szó nélkül elmenni: az első világháború végén már összesen 900 ezer nő dolgozott a fegyvergyárakban, 117 ezren a tömegközlekedésben, 113 ezren pedig a földeken. Több mint 80 ezer nő kérte felvételét a hadseregbe, miközben 100 ezren ápolóként teljesítettek szolgálatot.