Bond-lány lett Churchill kedvenc kéme

2013. szeptember 13. 08:58

Christine Granville Maria Krystyna Janina Skarbek néven, Varsóban látta meg a napvilágot 1908. május 1-jén egy asszimilált vagyonos zsidó család második gyermekeként. Egy zakopanei síelés alkalmával ismerte meg második férjét, az ukrán származású Jerzy Giżyckit, akivel a második világháború kitörésekor menekült hajón Londonba. Skarbek a brit fővárosba érve felajánlotta szolgálatait a közös ellenség elleni harchoz, amiben a brit hatóságok eleinte nem láttak túl nagy fantáziát. Tájékozottságáról és tudásáról végül sikerült meggyőznie az angolokat, köztük az újságíró Frederick Augustus Voigtot, aki a brit titkosszolgálattal (Secret Intelligence Service, SIS) hozta össze a mindenre elszánt nőt.

Skarbek a D részleghez került (a ’D’ az angol Destruction, azaz a pusztítás szó rövidítése), ebből alakult a hírhedt Speciális Műveletek Parancsnoksága (Special Operations Executive, SOE), amely kémkedéssel és felderítéssel foglalkozott, illetve szabotázsakciókat hajtott végre a náci Harmadik Birodalom által megszállt területeken. Skarbek ekkor kapta a Christine Granville fedőnevet. Első útja Magyarországra vezetett 1939 decemberében, majd Lengyelországba ment, és segített megszervezni a hírszerzést Varsó és Budapest között, de az ő és társai nevéhez fűződik az az akció is, mely során lefűrészelték egy Wz. 35 páncéltörő puska csövét és tusáját, a Tátra hegyein keresztül kicsempészték Lengyelországból, majd Magyarországról a szövetségesek kezére juttatták.

Skarbek francia ellenállók társaságában

Skarbek Magyarországon ismerkedett meg Andrzej Kowerski (1912–88) lengyel hadnaggyal. Skarbeket és Kowerskit a magyar kémelhárítás együtt fogta el 1941-ben. A hölgy a cinkos magyar hatóságoknak köszönhette megmenekülését: életrajzírója, Madeleine Masson szerint a dörzsölt Skarbeket tüdőgyulladáshoz hasonló tünetei miatt engedték ki a Hadik laktanyában zajló kihallgatásokról (állítólag megharapta saját nyelvét, hogy vérezzen, s ezzel vérköhögést színleljen), továbbá a Horthy Miklóshoz fűződő állítólagos távoli rokoni kapcsolatait nevezi meg a szökés okaként. A Gestapo – attól félve, hogy a nő állítólagos tbc-jét ők is elkapják – elengedte őket, majd Kowerski és Skarbek a Balkánon és Törökországon keresztül Kairóba menekült.

Skarbeket 1944-ben a kairói kitérő után a náci megszállás alatt álló Franciaországba küldték, ahol nagy feladat hárult a franciául folyékonyan beszélő "Madame Pauline"-ra. Skarbeknek Dél-Franciaországban kellett megszerveznie a francia ellenállást a szövetségesek várható partraszállása előtt Francis Cammaerts SOE-ügynökkel együtt. A hölgy, akiről az a hír járta, hogy szinte falta a férfiakat, azonnal szerelembe esett felettesével, így mikor Cammaerts-t és két ügynöktársát egy ellenőrzőponton elfogták és letartóztatták, Skarbek mindent megtett, hogy kiszabadítsa a férfit.

A nő – mikor látta vonakodó társait – úgy döntött, egyedül cselekszik. A börtönparancsnok irodájába rohant, ahol felfedte, hogy brit kém. Elárulta, hogy küszöbön áll a szövetséges invázió, az egyik fő célpont pedig a közeli Digne, amit bármikor lebombázhatnak, s közölte, hogy a parancsnok, Albert Schenck csak akkor kerülheti el végzetét, ha szabadon engedi a foglyokat és ezzel kivívja a szimpátiájukat. Christine továbbá kijelentette, hogy Cammaerts a férje, ő pedig Bernard Montgomery brit tábornok unokahúga.

Határozott fellépésének – és a kilátásba helyezett 2 millió frank – hatására az összekötő tiszt kijárta neki, hogy találkozhasson a helyi Gestapo-tiszttel, a belga Max Waemmel. Az idő sürgetett, Cammaerts kivégzését aznapra tervezték. Christine három órán át győzködte a tisztet, azt állítva, hogy csak akkor tudja megmenti bőrét – és elkerülni a falu lebombázását –, ha kiengedi a foglyokat – a csel bejött, Cammaerts és társai megmenekültek, s ha már szabadok voltak, fontos szerep várt rájuk az ellenállás megszervezésében és Franciaország felszabadításában.

A sors kegyetlen fintora, hogy Christine-t 1952-ben egy féltékeny, faképnél hagyott szeretője ölte meg. Gyilkosát, George Muldowney-t elítélték és felakasztották, segítve ezzel a Skarbek körüli legenda kialakulását – amit igazából Ian Fleming első James Bond-regénye, az egy évvel később kiadott Casino Royale bontott ki. Bár felmerültek olyan pletykák, hogy az író és Christine szeretők voltak, még arra sincs bizonyíték, hogy egyáltalán találkoztak volna. Mindenesetre Fleming a regény megjelenése előtt adott interjúiban hosszasan mesélt Christine-ről – ő volt az egyetlen női ügynök, akit megemlített –, ezzel kétséget sem hagyott afelől, hogy a lengyel lány volt a Bond-történetenek női ügynökeinek prototípusa.