Már tudjuk, milyen dal szólt a Titanic elsüllyedésekor

2013. augusztus 26. 08:50

A rejtélyes dallam egy kis disznóalakú zenélő dobozból szólt, amelynek ismételt bekapcsolásával egy fiatal hölgy akarta megnyugtatni a csónakban ülő gyermekeket, s elterelni gondolataikat a közelben lejátszódó haláltusák zajáról. A készülék már évtizedek óta törött és működésképtelen állapotban volt, ám a múlt héten az angliai Nemzeti Tengerészeti Múzeum szakértőinek végre sikerült előcsalogatniuk a szerkezetből a különös dallamot.

Bár a szólam megvolt, a zenei szakértők nem tudták beazonosítani. A múlt hét elején azonban a Telegraph brit napilap feltöltötte online felületére, s egy élelmes olvasó ráismert a dallamra: a Charles Borel-Clerc és Louis Gallini által komponált La Sorella (másik nevén: La Matchiche) című darab volt az, amely a Titanic szerencsétlensége előtt hét évvel íródott. A szólamok egyébként egy, a tangóhoz hasonló dél-amerikai táncból származnak.

A hátborzongató dallam

A bizarr alakú, fából és papírból készült, de valódi disznóbőrrel bevont játék Edith Rosenbaum tulajdona volt; a hölgy végül túlélte a közel 1500 áldozatot követelő tragédiát. A kismalac 2003-ban került a múzeumba Walter Lord és William MacQuitty gyűjteményeként, akik az óceánjáró tragédiáját bemutató 1958-as A Night to Remember című film szerzői és producerei voltak; e produkciónak maga Rosenbaum volt a tanácsadója.

Addigra a zenélő disznó már régóta nem működött, s a múzeum szakértőinek nem kis idejébe telt, amíg megjavították. Háromdimenziós eljárásokkal és röntgensugaras technikával térképezték fel a játék belsejét, s rájöttek, hogy a készüléket a malac farkával lehetett beindítani, amely azonban beragadt. Egy új elem beépítésével ismételten sikerült beüzemelni, ám mindössze háromszor tudták teljességében "előhívni" a dallamot.

Így néz ki belülről a zenélő malac

Az újságíróként dolgozó Rosenbaum 32 éves volt a Titanic süllyedésekor, s az első osztályon akart hazautazni. A franciaországi Cherbourgban szállt a fedélzetre, miután egy francia divatlapnak tudósított a Párizsban zajló húsvétvasárnapi rendezvényekről. A játékot egy évvel korábban édesanyjától egyfajta kabalaként kapta, miután túlélt egy autóbalesetet, amelyben vőlegényét, egy német fegyvergyártót sikerült megölniük az elkövetőknek.

Edith a kabinjában tartózkodott, amikor jéghegynek ütközött a hajó, ekkor gyorsan felrohant a fedélzetre, majd visszaszaladt a szobájába a játékért. Eleinte vonakodott beszállni a mentőcsónakba, sokkos állapotban azt kiabálván: „Nem akarom, hogy megmentsenek!” Az élelmes matróznak azonban feltűnt, mennyire szorongatja a malackát, amelyet kitépett a nő kezéből, s bedobta a 11-es számú mentőcsónakba. Természetesen kabalája után ment a vonakodó hölgy, aki ily módon megmenekült a jeges haláltól.

Az asszony, aki zenedobozával maga is látható A Night to Remember című filmben, az első világháborúban az egyik legelső haditudósítóként szolgált. 1918-ban megváltoztatta németes hangzású nevét, s Edith Russellként élt tovább a londoni Embassy House Hotelben megszállva 1975-ben bekövetkező haláláig.