Hamisítvány Szent István nevében a 17. századból
2013. augusztus 26. 10:45
Az oklevelet - szövege szerint - II. Szilveszter pápa 1000. március 27-én, a Rómában megjelent Asztrik kalocsai püspök kérésére állította ki. Rendelkezése alapján István fejedelmet királyi koronával ajándékozza meg és országát, melyet az apostoli széknek fölajánlott, visszaadja neki. Továbbá egyházi ügyekben tett intézkedéseit megerősíti, engedélyezi a királyi cím használatát és azt, hogy István és utódai apostoli királyságuk jeleként kettős keresztet vitethessenek maguk előtt és rendezhessék az egyházi ügyeket, azaz István és utódai érsekségeket és püspökségeket alapíthassanak.
Az oklevél szövegét Inchoffer Menyhért publikálta először egyháztörténeti művében (Inchoffer, Melchior: Annales ecclesiastici Regni Hungariae, Romae, 1644. 256-257.) és forrás megjelöléseként azt állította, hogy a szöveget Levakovics Rafael ferences rendi szerzetestől kapta, aki szerint e bullát Verancsics Antal érsek 1550-ben másolta le a traui (ma Trogir, Horvátország) levéltárban. „Végül pedig mi - írja Inchoffer -, [...] hogy ne lappangjon tovább magánemberek titkos fiókjainak sötét mélyén, a jog és a nyilvánosság érdekében közöljük ezekben az évkönyvekben." (Bene Sándor fordítása)
A bulla hitelességét először Gottfried Schwarz támadta meg 1740-ben, majd végül másfél évszázados vita után Karácsonyi János bizonyította be 1891-ben, hogy az oklevél gyenge újkori hamisítvány, amelyet VII. Gergely pápa okleveleiből és Szent István király úgynevezett Hartvik-legendájából állítottak össze az 1630-as években azzal a céllal, hogy a magyar király 17. századi főkegyúri jogát (azaz a főpapok királyi kinevezését) igazolja. Szerzőjét Karácsonyi Marnavics Tomkó János boszniai püspök személyével azonosította. Az újabb kutatások inkább más, szintén délszláv származású egyháziak közreműködését feltételezik hamisítóként, elsősorban Levakovics Rafaelt, és a bulla megszövegezését 1638-ra teszik. A történészek az oklevelet a 17. század egyházpolitikai történetének jelentős forrásaként tartják számon, de Szent István korára vonatkozóan nincs forrásértéke.
Az oklevél latin szövegét csak publikációkból és újkori másolatokból ismerjük. Amikor 1877-ben az Országos Levéltár első főigazgatója (ahogy akkoriban nevezték: főlevéltárnoka), Pauler Gyula és munkatársa, Óváry Lipót allevéltárnok elkezdték kialakítani az újjászervezett levéltár első időrenden alapuló gyűjteményét, a Diplomatikai Levéltárat, és a régi levéltár különböző fondjaiból és állagaiból kiszedték a mohácsi vész előttről származó okleveleket, a Szilveszter-bulla lett az első darab, ez kapta a DL 1-es sorszámot. Nemcsak az eredetiben megmaradt okleveleket emelték ugyanis ki régi őrzőhelyükről, hanem a másolatokat és az újkori átírásokat is, köztük a hamis okleveleket is. A Szilveszter-bulla eredeti őrzőhelye a Magyar Kamara Archívuma, Kincstári levéltárának az 1770-es években kialakított gyűjteménye, a köztörténetileg fontos iratokat tartalmazó, úgynevezett „Acta publica" volt, ahol két helyen is (Fasc. 1. No. 6. és Fasc. 39. No. 1.) fellelhető volt három egyszerű másolati példányban. Mindhárom a 17-18. századból való.
Rácz György írása és a forrás a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán
Támogasd a 
szerkesztőségét!
