A magyarság sorskérdéseit boncolgatták a szárszói találkozón

2013. augusztus 23. 10:49 MTI

A háború utáni időszakra vonatkozó programalkotó tanácskozás - amely a háború kimenetelében döntő fordulatot jelentő, német vereséggel végződő sztálingrádi csata után, és éppen azon a napon zajlott, amikor Olaszország kiugrott a háborúból - a fasizmus és a háború ellen, valamint a társadalmi haladásért vívott harc egyik kiemelkedő jelentőségű eseménye lett.

A református Soli Deo Gloria Szövetség 1928-tól 1943-ig rendszeresen tartott konferenciákat Balatonszárszón, amelyeken a magyarság legaktuálisabb kérdéseit vitatták meg. 1934-ben memorandumot fogadtak el a népesedési gondokról, a munkához való jogról, a kivándorlás ellensúlyozásáról és a közoktatás átszervezéséről, 1939-ben a falu helyzete volt a téma.

A legnagyobb jelentőségre az 1943-as tanácskozás tett szert, amelyen a mintegy 600 résztvevő - többsége fiatal - előtt vitázó írók, szociológusok, publicisták, közgazdászok és politikusok az új Magyarország berendezkedésének közgazdasági, szociálpolitikai és közoktatási kérdéseit taglalták, a kérdéseket történelmi összefüggéseikben, nagy távlatú fejlődésükkel, kibontakozásukkal együtt elemezték.

Jelen volt többek között Németh László, Féja Géza, Kodolányi János, Erdei Ferenc és Veres Péter író, Karácsony Sándor, László Gyula és Szent-Györgyi Albert neves tudós, illetve kisgazdapárti politikusok, mint Nagy Ferenc és Kovács Béla. A résztvevőkben - érzékelve a második világháború közelgő végét - fel sem vetődött, hogy ne a fennálló rend vereségével végződjön a háború, így minden előadó és hozzászóló a következő alapvető kérdésre kereste a választ: Kelethez tartozunk-e vagy Nyugathoz, mi Európa és a magyarság viszonya, hogyan kapcsolódik egymáshoz a demokrácia és a szocializmus, az individualizmus és a kollektivizmus, a hagyomány és a szabadság.

A legnagyobb érdeklődést Erdei Ferenc és Németh László vitája váltotta ki. A két eltérő sorsú és világlátású, politikai meggyőződésű ember előadása nemcsak a konferencia további menetét határozta meg, hanem következtetéseik a magyar értelmiség gondolkodását is reprezentálta. Erdei ekkor fejtette ki elméletét a kettős magyar társadalmi struktúráról, a magyar középosztály kétarcúságáról és "a nemzet alatt" elhelyezkedő, önmagába zárva létező parasztságról.

A tudós szociológus szerint a magyar jövő alternatívái a fasizmus, a harmadik oldal és szocializmus, de szerinte az esélyek és a külső körülmények alakulása a szocializmus felé mutatnak, amelynek vezetője a munkásosztály lesz. Erdei elfogadta és igenelte a szocializmust, vélhetően abban reménykedve, hogy ez Magyarországon és Közép-Európában mást fog jelenteni, mint a Szovjetunióban. Arra szólította fel a fiatal népi értelmiséget, hogy fogadja el ezt az - akkor mindenképpen úgy látszott - megkerülhetetlen realitást.

Vele szemben Németh László egy másik stratégiát képviselt, a túlélés stratégiáját. Azt kutatta, miként süllyedt "bennszülötté" ez a nagy középkori nemzet saját országában, és felvázolta az általa tágabb értelemben vett értelmiséggé válás perspektíváját. Az író sodró erejű esszéjében a kapitalizmus és a szocializmus közötti "harmadik út", a bennszülött magyarság útja, a "minőségszocializmus" mellett érvelt.

Az együttes kiútkeresés példát adott arra, miként lehet az egymástól oly sokban különböző álláspontok között nyílt vitákban a közöset keresni, de az már a történelem alakulásának következménye lett, hogy a tanácskozáson elemi erővel megnyilvánult szellemi energia végül nem befolyásolhatta érzékelhetően a nemzet sorsát. A szárszói találkozó ötvenedik évfordulóján, 1993-ban Püski Sándor jubileumi konferenciát szervezett. A balatonszárszói önkormányzat 2000-ben szobrot állított a konferencia emlékére, a találkozó egykori helyszínén ma a Soli Deo Gloria Református Konferencia Központ található.