Éjjeli boszorkák: női vadászpilóták a 2. világháborúban

2013. július 19. 08:40

1943 tavaszán a szovjet légierő két pilótája Polikarpov Po-2 típusú biplánjaikkal egy orosz vasúti csomópont felett suhantak át. Éppen a rutinnak számító, mindennapos járőrfeladataikat teljesítették, amikor egy 42 gépből álló német bombázókülönítménnyel találták szembe magukat.

A pilóták azt tették, amit bárki tenne, ha ekkora túlerővel és ellenséges tűzzel kerülne szembe: zuhanórepülésbe kezdtek. Kisméretű repülőgépeik sebessége jóval alacsonyabb volt, mint a német bombázóké, azonban könnyebb manőverezési képességekkel rendelkeztek. A két pilótának sikerült feltartóztatnia a hatalmas túlerőben lévő nácikat, amikor végre megérkezett a szovjet felmentő sereg, amely két német gépet lelőtt, a többit pedig megfutamította.

Egyik hősünk gépének szárnyát találat érte, azonban leszállását bravúrosan végrehajtotta a közeli réten. A földön lévők, akik látták az égiháborút, rögtön a segítségére siettek, s vodkával kínálták a szerencsésen landoló pilótát, ám az nem fogadta el, ami igencsak szokatlan volt az oroszok körében. Később az is kiderült, miért nem: nő ült a gépen, név szerint Tamara Pamjatnyik, a szovjet légierő 588. éjszakai vadászbombázó ezredének tagja.

Az ezred fennállásának négy éve alatt több mint 30 ezer repülést hajtott végre kidekorált repülőgépeivel, s több mint 23 ezer tonna bombát dobott le a megszálló német alakulatokra. 17 és 26 év közötti tagjai elsősorban éjjelente repültek. A meglepetés erejében bíztak, ezért a célhoz közeledve alapjáratra kapcsolták a motort, így a földön gyakran csak egy kicsiny süvítő hangot hallottak odafentről, mielőtt a bombák rájuk hullottak. A zajok a németeket seprűnyélen repülő boszorkányokra emlékeztette, így a női pilótákat gyakran emlegették a Nachthexen (éjjeli boszorkányok) néven. Gyűlölték és féltek tőlük a németek, annyira, hogy minden egyes pilóta automatikusan megkapta a Vaskeresztet, ha egyet is leszedett közülük.

Nagyezsda Popova egy 1943-as fotón

Az éjjeli boszorkányok egy egyedülálló alakulat volt még a női világháborús katonák között is. Más országokban, például az Egyesült Államokban is engedélyezték nők belépését a hadseregbe, azon belül is a légierőhöz, azonban nagyrészt csupán szállító feladatokat kaptak. A Szovjetunió volt az első állam, amely lehetőséget biztosított a női pilótáknak az éles bevetésekben való részvételre is.

Múlt héten 91 éves korában hunyt el az egyik leghíresebb éjjeli boszorkány, Nagyezsda Popova, a csapat parancsnoka, aki egymaga 852 repülésben vett részt. Kevesen ismerik a szovjetek ezen különleges ezredét, amelynek teljesítménye azért is figyelemreméltó, mivel a rendelkezésükre álló technológia egyáltalán nem könnyítette meg a feladatukat. Éjjel kellett repülniük mindenféle radar nélkül, csupán térkép és iránytű segített a tájékozódásban, alacsonyan haladtak, súlyos terheket cipelve, s nem vittek magukkal ejtőernyőt sem.

Ráadásul, ha eltalálta őket egy lövedék, járművük olyan gyorsan gyulladt meg, mint a papír. Az éjjeli boszorkányok gépének nyitott pilótafülkéje volt, ami télen elviselhetetlen hideget jelentett. Küldetéseik igen veszélyesek voltak, egy gépnek – amelyben egy pilóta és egy navigátor ült – egy éjszaka alatt több mint nyolc bevetése volt. Popova elmondása szerint egyik éjjel 18-szor szállt fel gépével.