Állatkertbe mentették a zsidókat Varsóban

2013. június 11. 08:55

Az 1930-as években a varsói Európa egyik legnagyobb állatkertjévé nőtte ki magát. Az addig példa nélkülinek mondható prosperitás azonban rövid életűnek bizonyult. A második világháború kitörésekor a német Luftwaffe lebombázta az állatkert egy részét, megölve számos állatot, köztük Varsó legújabb látványosságait. Az állatkert többi lakóit – köztük az elefántot, Tuzinkát – Németországba vittek.

Az állatkert mégse maradt üresen, az állatok helyét ugyanis emberek foglalták el: Jan Żabiński földmérnök, a varsói állatkert igazgatója számos zsidó életét mentette meg azzal, hogy a náci pogromok elől menekülőket befogadta, és ketrecekben, karámokban bújtatta el őket. Hihetetlen történetét Diane Ackermann amerikai írónő ismertette meg a közvéleménnyel, miután 2007-ben könyvet írt The Zookeeper's Wife címmel, jórészt Żabiński feleségének naplója alapján.

A német okkupáció idején Żabiński a varsói állatkert igazgatója, illetve a kreczmara-i magángimnázium földrajztanára volt, és őt nevezték ki a város közparkjainak felügyelőjévé is. Ismertségét onnan szerezte, hogy számos népszerűsítő könyvet publikált az állatok viselkedéséről, amelyről a rádióban is gyakran beszélt. Miután Żabiński a náci rezsim „kegyeltje” lett, bejáratos lett a gettóba is, ahol látszólag a zsidók számára elkerített terület falain belül található növényzet állapotának felmérését végezte.

Żabiński azonban – zsidó kollégáival és barátaival egyetemben – azon serénykedett, hogy minél több zsidót mentsen ki a gettóból és találjon számukra menedéket Varsó „árja” felén. Az 1939. szeptember 1-i támadást követően, a légicsapások miatt kiürítették a részben lebombázott állatkertet, így Żabiński úgy döntött, „hasznosítja” az üresen álló karámokat a menekülő zsidók számára.

Három év alatt több száz zsidót szállásolták el ideiglenesen a Visztula keleti partján található állatkertben, közel kéttucatnyian pedig Żabiński saját, kétszintes otthonában leltek menedéket. Egy időben nagyjából 50 zsidót tudtak elszállásolni az állatkert területén, két embert kivéve mindenkit sikerült megmenteni, és egy gyermek is született a fogságban. Hősies vállalkozásában felesége, az íróként ismert Antonina, illetve fiuk, Ryszard volt segítségére.

Az, hogy történetük fennmaradhatott, Rachel Auerbachnak köszönhető. A hölgy is tagja volt annak a titkos csoportnak, amely a varsói gettó emlékeinek összegyűjtése céljából alakult, s a kezdetektől fogva kapcsolatban volt Antoninával, aki ezen dokumentumokat egy üvegpohárba rejtette és elásta az állatkert területén. 1945 áprilisában Auerbachnak sikerült feltárnia és publikálni a kéziratokat, megőrizve ezzel az utókornak.

A lengyel Armia Krajowa (Honi Hadsereg) tagjaként Żabiński is részt vett az 1944-es varsói gettólázadásban augusztusban és szeptemberben. A lázadás leverése után Németországba hurcolták, felesége azonban folytatta a munkát. Jan a következőket írta motivációiról: „Semmilyen párthoz nem tartozom, semmilyen pártprogram nem vezérelte cselekedetemet. Lengyel vagyok, egy demokrata”. 1965. szeptember 21-én az izraeli Jad Vashem a Világ Népeinek Igaza kitüntetést adta át Jan és Antonina Żabińskinak, a történetükről szóló film várhatóan jövőre kerül a mozikba.