Neandervölgyit evett a modern ember?

2013. június 10. 12:43

A neandervölgyi ember egykoron a modern ember legközelebbi rokonának számított, és megközelítőleg abban az időben halt ki, amikor a Homo sapiens elkezdte meghódítani a világot; ez ahhoz a spekulációhoz vezetett, hogy őseink törölhették el őket a Föld színéről.

Bienvenido Martínez-Navarro és Policarp Hortolà katalán tudósok, a tarragonai Institute of Human Paleoecology and Social Evolution munkatársainak kutatásai szerint a modern ember egész világra kiterjedő migrációja legalább 178 nagytermetű emlős faj, így például a gyapjas mamutok kihalásában játszhatott jelentős szerepet. „A Homo sapiens alapvetően egy világméretű kártékony fajnak tekinthető” – írták a Quaternary International című folyóiratban. „Egyik más faj sem fejlesztett ki az idők során ilyen gyilkos potenciált” – tették hozzá.

Az emberek ma is vadásznak és megeszik a csimpánzokat, gorillákat és az orángutánokat, vagyis az ember legközelebbi élő rokonait, magyarázták a kutatók. Véleményük szerint őseink is ugyanezt tették, s felfalták a Homo neanderthalensis egyedeit, hogy a világméretű expanziós verseny "szorítása" csökkenjen. Arra nézve van fosszilis bizonyíték, hogy neandervölgyi és a modern ember is belekóstolt alkalomadtán fajtársaiba, arra azonban nincs, hogy a másik fajból is lakmároztak volna.

Arra nézve is viszonylag kevés bizonyítékunk van, hogy bármilyen erőszak lehetett a két testvérfaj között, „csupán két-három lehetséges példáról tudunk, amelyek így is eléggé ellentmondásosak, s többféleképpen is lehet értelmezni őket” – mondta Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum paleoantropológusa a LiveSciencenek. „Nem mondanám, hogy ez az egyik fő érv a neandervölgyi kihalására” – tette hozzá.

Azonban például az iraki Shanidar-barlangban találtak egy megsérült bordát, amit lándzsa okozhatott, a lándzsadobás pedig a szakértők eddigi kutatásai alapján a modern emberhez köthető. „A probléma az, hogy nem tudjuk, voltak-e abban az időben Homo sapiensek a környéken. Akár az is megtörténhetett, hogy egy neandervölgyi magasodott a másik fölé, s valamilyen szúró eszközzel az áldozatba vágott” – mondta Stringer.

A kutatók körében manapság egyre nagyobb kétség merül fel, hogy egyáltalán volt-e a két faj között kapcsolat. Egyes kutatások szerint a neandervölgyiek Európában évezredekkel korábban kihaltak, mint azt eddig gondoltuk, így sohasem keresztezhették az útjuk egymást. „Még ha egy időpontban és helyen éltek is, nem biztos, hogy találkoztak egymással” – mondta Stringer. „Amikor a modern ember kivándorolt Afrikából, kis csoportokban tette mindezt” – tette hozzá a kutató.

A legújabb genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy volt némi keveredés a két csoport között. „Ezek erőszakos összecsapások és békés találkozások is lehettek. Nem tudjuk biztosan” – magyarázta a kutató. Amikor őseink találkozhattak a neandervölgyiekkel, azok már a végnapjaikat számlálták. Genetikai sokszínűségük alapján Szibériától az Ibériai-félszigetig körülbelül 20 ezer egyedük élhetett, ami a mai szabályok szerint veszélyeztetett fajnak minősítené őket.

Stringer véleménye szerint nem valamilyen erőszakos behatás, hanem a gyors klímaváltozás és a mai ember őseivel az erőforrásokért folytatott versenyfutás okozhatta kihalásukat. „Nyugat-Európában rendkívül szeszélyes volt az éghajlat, néha egy évezred alatt, máskor egy évtized alatt változott meg radikálisan a hőmérséklet. Továbbá a modern ember általában ugyanazokra az állatokra vadászott és igyekezett a legjobb területen élni, és teljesen ki van zárva, hogy más fajokat szándékosan likvidált volna csak azért, hogy átvegye a területet, illetve elvegye tőle az ételt” – magyarázta a kutató. „Egy-két erőszakos összecsapásra bizonyára sor kerülhetett, azonban a halálos kimenetelű háború teljesen ki van zárva” – tette hozzá.