Az egyetlen hely, ahol a japán császár meghajol
2013. április 30. 17:35
Japán történelmi felelőssége került előtérbe az elmúlt napokban, miután a szigetország kormányának három tagja, valamint 168 parlamenti képviselő meglátogatta a tokiói Jaszukuni-szentélyt, amely közel 2,5 millió japán hazafinak, köztük 14 világháborús főbűnösnek állít emléket. A japán hazafiság jelképének tartott szentély az egyetlen olyan hely, ahol a japán császár is meghajol.
A Jaszukuni-szentélyt – amelynek jelentése: „békés ország” – Meidzsi japán császár (1867-1912) rendeletére 1869 júniusában állították fel Tokió belvárosában. Az épületet azoknak a japán férfiaknak, nőknek és gyermekeknek szentelték, akik bel- vagy külföldön a hazájukért haltak meg. Az elhunyt lelkek – akik közé a katonák, a háborús ápolók, a csatákban résztvevő diákok és azok a bakák is beletartoznak, akik a második világháború végén szégyenükben öngyilkosságot követtek el – száma 2 466 532-re rúg.
A hazafiság emlékének szánt szentély körüli vita a miniszteri látogatások során azért lángolt fel, mert a több millió hazafi mellett 14 háborús bűnösnek is emléket állít az épület: köztük vanTódzsó Hideki nacionalista miniszterelnök is, akit 1948 decemberében a második világháborúban elkövetett tettei (többek között a Pearl Harbor megtámadását előirányzó parancs kiadása) miatt felakasztottak. Le kell leszögezni, hogy a bekerülésnek csupán egyetlen kitétele van: a Japán Birodalom szolgálatában kell meghalnia az illetőnek, tehát nincs olyan „szabály”, hogy a háborús bűnösök ki lennének tiltva.
A szentély 1873-ban
A sintó szentélyben a holtak lelkére nem csupán emlékezni szoktak az összegyűlt hívek, hanem az 1946-ig államvallásnak számító hitnek megfelelően imádják is őket, hiszen a vallás tanítása szerint a halál után az elhunytak istenekké válhatnak, akik felé leszármazottaik a tisztelet mellett imádással is fordulnak. Az évente sok százezer látogatót fogadó szentély a több évszázaddal korábban emelt sintó helyekkel összehasonlítva viszonylag újkeletű emléknek számít. A baloldal szerint – mivel a nagyobb háborúkban, tehát a Kína és az Egyesült Államok elleni összecsapásokban elesettek emlékét őrzi – Japán külföldi invázióit szimbolizálja, a jobboldal azonban úgy látja, hogy egyszerűen a hazafiságot testesíti meg.
A szigetország politikai viharainak középpontjába kerülő szentélyt egyes japán képviselők évente felkeresik, a mindenkori miniszterelnök azonban csupán küldött útján szokott "jelen lenni" a megemlékezéseken. A világháború óta egyetlen egy esetben fordult elő, hogy a szokást megszegték: 1985-ben Japán akkori kormányfője, Nakaszone Jaszuhiro hivatalos látogatást tett a szentélyben. Magánemberként ugyanakkor több kormányfő is tiszteletét tette már a japán hősöknél.
A szigetország minisztereinek látogatásai Japán ázsiai szomszédjai körében – különösen Kínában és a két Koreában, amelyek a 20. század első felében a szigetország katonai agresszióinak legnagyobb áldozatai voltak – erős visszatetszést keltenek. Szerintük a szentély országaik lerohanását és a japán militarizmus nem éppen dicső múltját jelképezi, amit mielőbb el kellene felejtenünk, ám a vészjósló hangok szerint Japán a szentély létével és képviselőinek gyakori látogatásaival megtagadja világháborús szerepét és bűneit. A miniszteri látogatások okozta heves tiltakozások közepette Abe Sindzó japán kormányfő védelmébe vette az elhunytakat, azt hangsúlyozva, hogy az országért életüket áldozó emberek előtti tiszteletadás „alapvető állampolgári kötelesség”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
