Újabb titkát fedte fel VIII. Henrik zászlóshajója

2013. április 17. 09:21

A 468 évvel ezelőtt a franciák ellen vívott tengeri ütközet során, Anglia déli partjainál elsüllyedt angol zászlóshajóhoz lemerülő régészek újabb leleteket hoztak a felszínre, amelyek kiemelt szerepet fognak kapni az idén megújuló, a hajó történetét bemutató múzeum kiállítási anyagai között. A régészek a mélységben egy kutya maradványait fedezték fel, amely valószínűleg a hajó fedélzetén élhetett, továbbá angol hosszúíjak újabb darabjaira bukkantak. Ám a legérdekesebb „zsákmányok” speciális ágyúgolyók voltak, amelyek a modern páncéltörő lövedékek korai példái lehettek. Korábban úgy vélték, az ehhez hasonló romboló szerkezeteket csak a 19. század végén fejlesztették ki, s a világháborúk során finomították azokat.

A Mary Rose-on talált ágyúgolyó, amelynek tetején látható az ólomkülsőből kiszabaduló vas oxidálódásának maradványa

Azonban a legújabb leleteket vizsgáló szakértők a 16. századi ágyúgolyókat elemezve már úgy gondolják, a technológiát több évszázaddal korábban is használhatták, bár a vasnak a golyó belsejében való felhasználása akár egy korabeli költségcsökkentő módszer is lehetett. Képalkotó technológia segítségével feltárták az ágyúgolyó belsejének szerkezetét: kocka alakú vasszerkezetek voltak a puhább, ólomalapú anyagban, amelyeknek segítségével hatékonyabban ki lehetett lyukasztani az ellenséges hajó oldalát.

A 3D-és képalkotó vizsgálat eredménye mutatja a vasbelsőt

A módszer a modern haditechnikát tükrözte: egy lágy külső anyag – ez esetben az ólom – deformálódott az ütközés során, megdobva ezzel a keményebb vasmagot. A kutatók tervezik a páncéltörő módszer előfutárát kipróbálni egy korabeli szerkezeten is. „Először meglepődtünk, hogy mit keres egy ólomgolyó szélén rozsda, majd szétszedve a felületet rájöttünk, hogy a belsejéből származik, amely az ütközés során válhatott ki a középső részből” – mondta Alex Hildred, a régészcsapat tagja. „Természetesen nem kell mindenféleképpen modern tudatosságot feltételeznünk a fél évezreddel ezelőtti hadmérnökökről, akár az is elképzelhető, hogy olcsóbb volt ilyenformán előállítani a háborúban igencsak fogyóeszköznek számító ágyúgolyót, vagy akár így akarhatták nehezebbé tenni, s ezáltal a lőtávolságot növelni.

A Mary Rose ágyúi a múzeumban

A frissen megtalált leletek a legnagyobb felfedezésnek minősülnek, amióta 30 évvel ezelőtt a Wight-sziget közelében kiemelték a roncs egy részét. Az 50 méter hosszúságú, 1512-ben legyártott hajó a francia gályákkal vívott 1545-ös ütközet során először felborult, majd elsüllyedt, magával temetve 200 tengerészt, 185 katonát és 30 ágyúkezelőt. Több évszázadot töltött a 45 méter mélységű tengervíz fenekén, amikor 1836-ban helyi halászok fedezték fel a roncsot. Feltárása 1967-ben kezdődött meg, majd 1982-ben egy darabját sikeresen kiemelték a brit régészek. Ez a folyamat a tengeri régészet egyik legnagyszabásúbb és legdrágább vállalkozása volt.