10 tény a pestisről

2013. április 4. 11:09

1. Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, miután a globális éghajlatváltozás miatt a pestisbaktériummal fertőzött rágcsálók Kelet-Afrikából északra vándoroltak. Ekkor Konstantinápoly félmilliós lakosságából körülbelül százezren maradtak életben.

2. A „fekete halál” kifejezés onnan ered, hogy a bubópestis során az oxigénhiány miatt a bőr sötétkék színt kap. A beteg 2-7 napon belül elhunyt, ám aki túlélte a fertőzést, annak szervezete élete végéig védettséget kapott.

3. Az 1894-ig gyógyíthatatlannak hitt kórokozó DNS-e akár évszázadokig is megőrződhet az áldozatok fogbelében.

4. A fertőzés a 14. században Marseille-től Párizsig napi négy kilométeres sebességgel terjedt.

5. A karantén szó eredetileg negyven napot jelentett, ugyanis ennyi ideig tartották bezárva a pestisgyanús pácienseket.

6. A párizsi egyetem orvosai három bolygó 1345-ös furcsa együttállását hibáztatták a fekete halálért. További okokként nevezték meg a földrengéseket és a zsidókat.

7. A pestisre az egyház a középkorban érvágást, böjtölést és bűnbánatot javasolt.

8. A genovaiak Krím-félszigeten található kaffai erődjének ostrománál a tatárok biológiai fegyverként vetették be a pestist. A megfertőződött katonáik tetemét katapultok segítségével juttatták be a várba.

9. Habár a pestis baktériuma kifejezetten a meleg helyeket kedveli, 1348 és 1350 között Norvégia lakosságának 60 százalékát elpusztította.

10. A pestisdoktorok különböző olajokba áztatott ingekből, bokáig érő ruhákból álló öltözéket viseltek, amelyet egy madárcsőrre emlékeztető maszkkal egészítettek ki. A fura fejfedő csőrébe gyakran fertőtlenítő hatásúnak mondott gyógynövényeket helyeztek.