Melegként a vietnami háborúban
2013. március 27. 16:38
Megkezdte az azonos neműek házasságának törvényességével kapcsolatos, az amerikai média által történelminek minősített kétnapos meghallgatását kedden az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (LB). A legtöbb szakértő úgy véli, hogy a testület döntése kompromisszumos lesz, sőt egyesek azt sem zárják ki, hogy a bíróság nem tartja majd magát illetékesnek. Bizonyára nem erről álmodott Leonard Matlovich, mikor 1975-ben, óriási megdöbbenést keltve nyíltan felvállalta homoszexualitását. Az amerikai légierő tagjaként Vietnamban szolgáló tiszthelyettes a "coming out" után a másságukat titkolni kényszerülő katonák jogainak szószólója lett, de általában sokat köszönhet neki az amerikai LGBT-közösség.
Ne kérdezd, ne mondd
Hosszú ideig tartott, míg az amerikai hadseregben szolgáló katonák elérték a heteroszexuális társaikat megillető jogokat. A másságukat nyíltan vállaló katonák "polgárjogi" küzdelmére a védelmi minisztérium 2011-ben hozott döntése tett pontot, aminek értelmében hatályon kívül helyezték azt a törvényt, amelynek alapján elbocsátották a hadseregtől a homoszexualitásukat nyíltan vállaló egyéneket. Sőt a CNN februárban arról tudósított, hogy a védelmi tárca bejelentette: a hadsereg berkein belül dolgozó azonos nemű élettársaknak is elérhetővé kell tenni azokat kedvezményeket, amelyek eddig csak a házastársi viszonyban élőket illették meg.
A meleg katonákkal szembeni diszkrimináció az Egyesült Államok függetlenségi küzdelmének idejére nyúlik vissza. Az első ismert esetre 1778. március 11-én, még az angolok vereségét deklaráló párizsi békeszerződés előtt került sor: a bírósági verdikt értelmében a katonai bíróság elbocsátotta a hadseregből Frederick Gotthold Enslin hadnagyot, miután „szodómia és hamis tanúzás” vádjában bűnösnek találták.
Még az 1940-es évekig sem alakult ki világos, mindenkire kiterjedő általános irányelv a homoszexuális katonák szolgálatával kapcsolatban az amerikai hadseregben. Csak 1949 októberében mondta ki az újjászervezett védelmi minisztérium a teljes tilalmat, amely 44 éven át érvényben maradt. Az 1993-ban, a demokrata Bill Clinton elnöksége idején elfogadott törvény a „ne kérdezd, ne mondd” elv alapján végül kimondta, hogy a seregnél hivatalosan nem kérdezhetnek rá a katonák nemi identitására, ők pedig nem kötelesek azt felfedni. A bevallottan homoszexuális személyeket viszont nem vették állományba, a már a fegyveres erők kötelékében lévőket pedig leszerelték. Az eltelt 18 évben több mint 13 ezer embert bocsátottak el emiatt a seregtől.
Talán maga Leonard Matlovich sem hitte volna, hogy mindazt, amit életében tett az LGBT gyűjtőnév alá tartozó (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek) amerikai állampolgárok, s legfőképpen az amerikai seregben szolgálók elfogadásáért, jogaik kiszélesítéséért, ma akár egy tollvonással visszájára lehet fordítani. A társadalom mindenesetre egyre toleránsabb: 2008-ban az amerikaiak 56 százaléka vélekedett úgy, hogy nem szabad érvényesnek tekinteni az azonos neműek közötti házasságot, 2012 novemberében azonban 53 százalék már a melegek házasodási joga mellett foglalt állást a Gallup felmérése szerint. Az Egyesült Államok 29 szövetségi államában a helyi alkotmány kiegészítései tiltják, hogy azonos neműek házasodjanak, kilenc államban és Washington D.C.-ben viszont elismerik a melegházasságot.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
