10 tény a történelmi kivégzésekről

2013. március 26. 11:09

1. Ma a világ népességének 60 százaléka él olyan országban, ahol még létezik a halálbüntetés intézménye.

2. A kegyetlenkedéseiről ismert Akragasz i. e. 6. században élt türannosza, Phalarisz ellenlábasait egy bika alakú bronz tartályba zárta, amelyet alulról tűzzel melegítettek, a zsarnok pedig élvezettel hallgatta, ahogyan a bika „bőg”.

3. Délkelet-Ázsiában, főként Indiában az elítéltek fejét az e célra beidomított elefántokkal zúzták porrá. A 6000 éves kivégzési módszert az európai gyarmatosítók is előszeretettel alkalmazták.

4. I. e. 1200-től a kínaiak az elítéltek egy részét harangba ültették, amelyet kívülről folyamatosan kongattak. A szerencsétlen megsüketült, idegrendszeri károsodásokat szenvedett és legtöbbször a nyelvét is elharapta.

5. Ha egy Vesta-szűz megszegte szüzességi fogadalmát, büntetésül élve temették el, elcsábítóját pedig halálra korbácsolták. A forrásokból 18 szentségtörésről tudunk.

6. A karóbahúzás büntetése már Hammurapi törvényoszlopán is megjelent. A középkori Európában a gyermekgyilkos asszonyokat végezték ki ily módon.

7. A spanyol hadseregben egészen a 18. századig "reguláris" kivégzési módnak számított az élve kettéfűrészelés.

8. A britek az 1857-es indiai szipojlázadásnál a zendülőket ágyúk elé kötözték, majd elsütötték azt.

9. A perzsák előszeretettel állították az elítéltet egy hamuval teli szobába. Az illető idővel belesüppedt a porba, de ha nem, és a felszínen tudott maradni, akkor is annyi hamut lélegzett be, hogy végül megfulladt.

10. Az 1990-es években Észak-Koreában számos tábornokot végeztek ki úgy, ahogy egykoron a boszorkányokat: máglyán történő élve elégetéssel.