Így épült a vas és acél országa
2013. március 13. 16:52 Kántor Balázs
A többi beruházás
Ugyan a Nehézipari Beruházási Nemzeti Vállalatot elsősorban az új Mohácsi/Dunapentelei Kombinát felépítésére hozták létre, kezdettől részt vett egyéb nehézipari beruházásban is. 1949 októberében eldőlt, hogy a diósgyőri és ózdi modernizációs, bővítős beruházásokat a NEB fogja levezényelni. A megállapodások értelmében a beruházási vállalat kirendeltséget szervezett az érintett helyszíneken, de bevonta a Rima, illetve a MÁVAG Kohászati Üzemek beruházási osztályait is. Az Országos Tervhivatal által megállapított hitelkeret felett eredetileg a vállalatok rendelkeztek és havi bontásban bocsátották a NEB rendelkezésére, ám 1950. februárjában az OTH jelezte az összeget folyósító Magyar Beruházási Bank N. V.-nek, hogy a pénzt közvetlenül a Nehézipari Beruházási N. V. számlájára utalja. A NEB az általa végzett beruházási munkálatok tervezésével minden esetben előbb az Állami Ipari Tervező Intézetet (AITI), majd pedig annak feldarabolása után a Kohóipari Tervező Intézetet (KITI) bízta meg. Ugyanakkor a NEB ragaszkodott ahhoz, hogy a tervezési fázisban folyamatosan jelen legyenek képviselőik, különösen a szovjetekkel való egyeztetések alkalmával.
Az első 5 éves terv egyik legnagyobb beruházását a MÁVAG Kohászati Üzemében kívánták lebonyolítani. A célra eredetileg 1,6 milliárd forintot szánt a kormány. Az üzem modernizálása és kibővítése a durvahengermű fellazítása, valamint az acélművet és a hulladék feldolgozót érintő beruházással kezdődött meg. A durvahengermű fellazításra és áthelyezésére a zsúfolt helykihasználás miatt volt szükség, helyére egy Lauth-trió került. A tényleges munkálatok az acélöntödét és az elektroacélművet érintő beruházással kapcsolatos szerződés megkötése után kezdődtek meg a miskolci vasgyárban. Az ad. 61421/C 14/1949. számon jegyzet átirat alapján a beruházás a NEB irányítása alá került. Az MÁVAG Kohászati Üzemek beruházási osztálya ezt követően csak kisebb munkálatokkal foglalkozott, ám folyamatosan együttműködött a NEB Építésvezetőségével.
A kettősségből adódó problémák miatt Herczeg vezérigazgató utasítást adott ki, mely szerint az építkezéssel kapcsolatos levelezések egy példányát Kollár Sándor építésvezetési megbízottnak is meg kellett küldeni. Utóbbiak több esetben is kifogást emeltek a MÁVAG tervezései kapcsán és ezt követően ezt a munkát itt is a KITI látta el. Az a munkálatok folytatódása ellenére az Építésvezetőség csak 1951. január 1-ig működött, mert ezt követően a beruházás lebonyolítását a Diósgyőri Beruházási Nemzeti Vállalat vette át. Előbbi kettővel szemben kisebb méretű beruházásokra került sor Ózdon. A modernizálás (kohóadagolás gépesítése, új blokk bugasor, Stripper daruk) mellett a csarnokok bővítése szerepelt az első 5 éves tervben. A legnagyobb beruházást a 250 tonnás keverő körkemence megépítése jelentette. Ennek elkészültével a NEB 1-2 fős Építésvezetősége is megszűnt.
Kohóépítés Diósgyőrben 1952-ben
A diósgyőri durvalemezsort eredetileg a Mohácson épülő kombinát részeként képzelték el, ám az előmunkálatok elhízódásával más megoldás mellett döntöttek. A húszas években tönkrement pestszentlőrinci Lipták-gyár telephelye ideálisnak tűnt egy durvahengermű telepítésére. A terület tulajdonosával, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal történt megállapodást követően megkezdődhetett a hengermű tervezése. A B 025/B engedélyezési számot kapó beruházás megavalósítása 1950 elején kezdődött meg.
Sebestyén János igen nagy jelentőséget tulajdonított az építkezésnek, mivel erre, mint referenciamunkára fognak tekinteni a NEB megrendelői. Ennek fényében nem meglepő, hogy 1949 decemberében figyelmeztette a Lőrinci Hengermű N.V., leendő vezetőségét, hogy a munkálatokat a Nehézipari Beruházási N.V. irányítja és nem tűrnek semmilyen akadályozatást. Az üzem beindulásának céldátumát 1951. július 1-re tűzték ki és 370 fős állománnyal számoltak. Ezen nagyobb beruházások mellett a NEB irányítása alatt folytak 1949–1950-ben a komlói kokszkísérletek, valamint az Ajkára tervezett Ferroszilícium–Ferromangángyár telepítésének munkálatai is.
1952-őt követően a Nehézipari Beruházási Vállalat immáron kizárólag a a Sztalin Vasművel, valamint Sztálinvárosi beruházások lebonyolításával foglalkozott. A Minisztertanács 501/21/1953. számú határozata (1953. július 24), a Sztálin Vasmű tröszt megalapítása mellett döntött a NEB-et pedig szeptember 31-i hatállyal felszámolta. Mégsem tűnt el nyomtalanul, hiszen a beruházási vállalat központi szerveinek átalakítása révén jött létre a tröszti szervezet. A Sztálin Vasmű élén Sebetyén János igazgatót, államtitkárrá történt kinevezését követően 1953. december 20-án korábbi helyettese Borovszky Ambrus követte.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
