Spitfire: egy legenda születése
2013. március 6. 18:21
A rivális
Eközben a rivális műszaki terve is formálódott, a szintén Merlin típusú motorral maximum 330 mérföld per órával repülő gép a Hurricane nevet kapta. A névválasztásra válaszul a Mitchell-féle vadász a Spitfire nevet nyerte el. A Légügyi Minisztérium az előbbiben jobban megbízott, ugyanis kétségei voltak a Spifire-projekttel kapcsolatban; gyanúsnak találták a technológiában a könnyedségét, s inkább "versenyző", mint harcos alkatként tekintettek rá, ennek megfelelően a minisztérium 600 Hurricane-t és csupán 310 Spitfire-t rendelt meg 1936 júniusában. Újabb csapásként a következő évben a projekt elveszítette vezetőjét: a 42 éves korában, rákban elhunyt Mitchell még láthatta repülni találmányát, ám éles harcban már nem volt alkalma megtekinteni. Utódja Joe Smith lett, aki ugyanolyan szenvedéllyel hitt a Spitfire-ekben, mint Mitchell.
A megrendelés és termelés folyamatosan nőtt, azonban a Spitfire-eket gyártó Supermarine cég és leányvállalata, a Vickers a műhelykapacitás hiányával küzdött. Furcsa módon a géptörzs termelése sokkal gyorsabban folyt, mint a szárnyak kialakítása, a projekt ezáltal sokat csúszott, s félő volt, hogy elakad a termelés. Azonban a problémát Smithéknek sikerült áthidalniuk.
Összességében elmondható, hogy egyik vadászrepülő sem volt teljesen hibátlan: a Spitfire-ek esetében a kilátás nem volt tökéletes, de néhány esetben kezelhetősége is hagyott kívánnivalót maga után. Azonban, ha egyszer egy pilóta beleült, s elkezdte szelni a levegőt, ijesztő gyorsasága mindenkit magával ragadott, végül a leszállás után csak jókat lehetett róla mondani.
1940 júniusára 19 Spitfire század állt készenlétben. A németek kezdetben lenézték, s játékrepülőnek titulálták a kecses brit légi járművet, ám később a tűzerején kívül a gyorsaságát is megtapasztalhatták. A nagyobb létszámú Hurricane típusú gépek több német repülőt vontak ki a küzdelemből a második világháború évei során, mivel a Spitfire-ek eleinte főként a Luftwaffe elit gépjeire „szakosodtak”, amelyekkel egyenlő feltételekkel indultak a csatába; több százat lőttek le belőlük, nem kis fejfájást okozva a náci vezetésnek. A háború második felére a Spitfire-ek kerültek előtérbe, ugyanis a Hurricane-ekkel ellentétben lehetőség és tér adódott a további fejlesztésekre.
A Spitfire-ek és későbbi fejlesztéseik új fejezetet nyitottak a repülés sugárhajtású korszaka előtti történetében. Végül összesen 22 ezret gyártottak le belőlük, mára körülbelül 200 darab maradt a prototípusból, amely nagy segítséget nyújtott Nagy-Britanniának abban, hogy fel tudta venni a versenyt a németekkel az angliai csatában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
