Spitfire: egy legenda születése
2013. március 6. 18:21
A fejlesztés sem zökkenőmentes
A Spitfire kifejlesztése a több rangos repülőgép-tervezői verseny trófeáját is elnyerő Reginald Mitchell nevéhez fűződik. Ennek a fiatal fejlesztőnek köszönhetik a britek, hogy a légi iparuk a modern fejlesztések, a bonyolult szélcsatornák és precíziós műszerek világába lépett. A Royal Air Force az ő segítségével cáfolta meg az 1930-as években azt az idejétmúlt álláspontot, miszerint a lassú, de agilis kétfedelűeket semmi sem győzheti le. A történelem őt igazolta: a német Ernst Heinkel, Hugo Junkers és Willy Messerschmitt is ekkortájt kezdte el fejleszteni monoplánjait.
1931-ben a Légügyi Minisztérium úgy döntött, hogy lecseréli a Bulldog nevű kétfedelűit. Az új típusú gépeken dolgozó Mitchellnél 1933-ban rákot diagnosztizáltak, s bár alig gyógyult fel betegségéből, hamar munkába állt, hiszen a Németországban hatalomra kerülő náci párt újrafegyverkezési programot hirdetett, amelynek része volt egy új, monoplánokból álló légierő, a Luftwaffe kifejlesztése is. 1934-35-ben a fejlesztő ádáz harcot folytatott a maradi szakemberekkel, akik nem vették észre: forradalom zajlik a dizájn terén. Mitchell a korábbi bulldog helyett egy agárformát javasolt.
A nácikkal való fegyverkezési verseny arra késztette a brit kormányt, hogy folyamatosan növelje a RAF-nak szánt támogatások összegét: míg 1934-ben 17 millió, addig négy évvel később már 73 millió fontot költöttek a repülőgépekre, illetve fejlesztésükre. Továbbá egyre növekedett azon szakértők aránya, akik a textil- és faanyagú biplánok helyett a fémből készült monoplánokat favorizálták. Az eleinte még főként kézzel épített műremekek készítésénél egy idő után külföldi módszereket is alkalmaztak, így lassan, de folyamatosan elterjedt a Henry Ford-féle tömegtermelési metódus.
Mitchell a szárnyak tervezésénél is szembe ment a kanonizált ideákkal: nagyon erős, de a légellenállás tekintetében hatékonyságával előnyösebb vékony lemezeket erősített szárnyként a géptestek oldalára, ugyanis korábban a vaskos szárnyakat preferálták. Ahhoz, hogy a vékony szárnyat megtarthassák, le kellett cserélni a hagyományos, elkeskenyedő szárnyvégeket, helyükbe lekerekített élek kerültek. A létrejövő új, egyedi forma lett a Spitfire igazi jellegzetessége. A Merlin motorral felszerelt gépek először 1936. március 5-én emelkedtek a levegőbe. A Spitfire-legenda megszületett. Ekkor még nem kapott nevet, csak munkaszámot: K5054.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
