Mégse volt annyira sötét a középkor

2013. március 6. 15:29

Évszázadokra meghatározta az európai és az iszlám orvoslás irányát az időszámításunk szerinti 2. században élt görög származású római orvos, az antikvitás legismertebb és legképzettebb szakembere, Galénosz (129-201). A filozófiai stúdiumokat is végző, a sztoikus filozófusokkal és Platón híveivel már fiatalon kapcsolatba kerülő tudós megfigyelései az elhunyt gladiátorok sérüléseinek tanulmányozásán és a majmok illetve a disznók boncolásán alapult. Anatómiai tanulmányai egészen a reneszánszig kihívó nélkül maradtak, amikor is sor került az emberi boncolások első tudományos publikációira és általában nagyobb figyelem irányult az ilyen célú orvosi kutatásokra.

A gyakorlat – ellentétben az újkori történészek által sugalltakkal – nem volt ismeretlen a késő középkor előtt sem, ezt mutatja az Európa első ismert emberi boncolását tanúsító emberi maradványon végzett új analízis. A ma magángyűjteményben levő, groteszknek ható lelet egy fejből és a vállakból áll, a koponya teteje és az agyvelő azonban hiányzik. Az emberi kobakot rágcsálók és rovarlárvák roncsolták, az artériákat pedig egy vörös színű, méhviasz, citrom és cinóber alkotta vegyülettel töltötték meg, hogy megóvják a leletet.

A koponya konzerválása meglepően fejlett orvosi módszerekről árulkodik. A radiokarbonos vizsgálat a korábban gondoltnál sokkal korábbra, 1200 és 1280 közé, a "sötét középkor"-nak nevezett korszak idejére teszi a leletet – közölte Philippe Charlier francia kutató, aki maga is megdöbbent a konzerválást végzők anatómiai ismeretein. „Úgy gondolom, hogy a preparátor nem csak egyszer végezhetett ilyen munkát, nagyon jó volt benne” – nyilatkozta Charlier a LiveScience tudományos hírportálnak.

A 19. században élt történészek leginkább az írástudatlanság és a barbarizmus szinonimájaként tekintettek a sötét középkorra, amely a Római Birodalom bukásától kezdődött és egyes vélekedések szerint akár az 1400-as évekig eltarthatott. A modern történészek azonban igyekeznek árnyalni a képet. „Sokat fejlődött a tudomány a késő középkor idején, különösen a 13. századtól” – állítja James Hannam, a The Genesis of Science: How the Christian Middle Ages Launched the Scientific Revolution című könyv szerzője.

A középkor tudományos eredményeire azonban sokáig a feledés fátyla borult. A 16-17. században „intellektuális hóborttá” vált idézni a görög és a római szerzők munkáit, mintha az addigi kutatások meg sem történtek volna. Ez néhol nyilvánvaló ferdítésekben is megmutatkozott: Kopernikusz például előszeretettel hivatkozott Vergiliusra, mint inspirációs forrásra, de köztudott volt, hogy a Föld mozgásával kapcsolatos ideái az 1300 és 1358 között élt francia pap, Jean Buridan gondolataiból táplálkozott.

Ez a szelektív memória a protestánsok katolikusellenességével magyarázható. Hasonlóan a protestáns felekezethez, a reneszánsz propagandistái is azt kezdték el terjeszteni, hogy a középkori keresztény egyház volt az, amely gátolta a tudományos kutatásokat azzal, hogy nem engedélyezte az emberi boncolást. Ugyan számos társadalom valóban tiltotta – vagy legalábbis igyekezte korlátozni – a gyakorlatot, a boncolás nem állt egyházi tiltólistán, hiszen a klérus maga is „rendelt” boncolást, különösen amikor a szentségre utaló fizikai jelek után kutatott.

Az egyik legelső ilyen boncolásra 1308-ban került sor, és Montefalco Szent Klára tetemén végezték el. De olasz orvosok 1268-ban is végeztek ilyen célú beavatkozást, amikor egy Európában akkor tomboló járvány eredetét kutatták. Az egyházi verdikt téves interpretációja valószínűleg az 1299-es pápai ediktumra vezethető vissza: ekkor VIII. Bonifác elrendelte, hogy nem szabad megfőzni az elesett keresztes harcosok csontjait. „Ezt úgy értelmezték a 19. században, mintha az egyház megtiltotta volna a boncolást, ami igen meglephette a pápát” – így Hannam.

Charlier és kollégai először úgy gondolták, hogy az általuk megvizsgált lelet a 15-16. századból való – ezért érhette őket meglepetésként a radiokarbonos vizsgálat eredménye, amely a 13. századra tette a koponya preparálásának idejét. Ráadásul az elhunytat nem egyszerűen csak boncolták: jó állapotban őrizték meg, talán azért, hogy a későbbiekben további tudományos vizsgálatok alá vonják a tetemet – olvasható az Archives of Medical Science legújabb számában.