Egészségügyi felvilágosítás az ötvenes években
2013. február 18. 13:39
Egy propagandakiadványon keresztül mutatjuk be az ötvenes évek egészségügyi felvilágosításának egy jellegzetes darabját. A kisiskolások számára készült kiadvány közérthető és elképzelhető formában kelti életre a tbc bacilus emberi szervezetben való kialakulásának folyamatát, annak szervezetre gyakorolt romboló hatását, terjedésének megelőzését és a tuberkulózis elleni védekezés tízparancsolatának megtartását.
Az 1950-es évek elején a központosító törekvések a népegészségügyet, ezen belül az egészségügyi felvilágosítást is elérték. Ezen időszak egészségügyi politikájának egyik alapelve volt a széles néprétegek egészségügyi felvilágosítása, tájékoztatása, nevelése és oktatása. E feladatok ellátását a Népjóléti Minisztérium jogutóda, az Egészségügyi Minisztérium Állami közegészségügyi felügyelőség és járványvédelmi főosztályán belül az Egészségügyi felvilágosítás osztálya, mint főhatóság vette át.
Ezzel az addigi, elsősorban társadalmi tevékenység mellett az egészségügyi felvilágosítás irányítása és szervezése állami szintre emelkedett. E munkába aktívan bekapcsolódott a Magyar Vöröskereszt Egészségügyi propaganda osztálya, mely az üzemekbe, iskolákba, vidéki és fővárosi orvosi rendelőkbe, a főváros egyes kerületeibe is eljuttatta kiadványait. A minisztérium felvilágosító tevékenysége azonban - a középszintű háttérintézmények hiánya miatt - kimerült az egészségügyi jelszavak, röplapok, ismertető füzetek, plakátok, egészségügyi tárgyú filmek, diapozitívok készítésében, grafikai munkák tervezésében és kivitelezésében, egészségügyi kiállítások szervezésében, előadások tartásában, a napi- és hetilapokban megjelenő cikkekben és a rádiós tanácsadásban.
1950. folyamán az Egészségügyi felvilágosítás osztálya közel kétmillió példányban jelentetett meg egészségügyi témájú kiadványt, a rádióban heti rendszerességgel egészségügyi előadások hangzottak el, a sajtó állandó jelleggel tájékoztatta olvasóit az aktuális egészségügyi kérdésekről, a létesítendő és a már létrehozott egészségügyi intézményekről, azok működéséről, az egészségügyi szervezés kérdéseiről. Minderre szükség is volt, hiszen hosszú idő után, a járványos betegségek ismét felütötték fejüket az országban, és szükség volt államilag szervezett, hathatós intézkedések megtételére.
Az alábbiakban a tuberkulózis elleni felvilágosítás egy 1951-ben megjelent rajzos kiadványát mutatjuk be. A Tuberkulózis Elleni Országos Szövetség támogatásával kiadott „Egy öreg tbc bacillus emlékiratai" című rajzos könyvecskét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára iratanyagai között fedeztük fel.
A tuberkulózis (tbc) vagy gümőkór már a történelem előtti korban is jelen volt, s a betegség sokszor járványos formában jelentkezett. Magyarországon különleges helyet foglalt el a múlt század közepéig, mivel népbetegségnek számított. Ennek következtében a 20. század ötvenes évei előtt morbus Hungaricusnak is nevezték. A megbetegedési és halálozási mutatókat tekintve messze kiemelkedett a többi fertőző betegség közül.
A 20. század első felében a tbc elleni küzdelem mind nagyobb figyelmet kapott. A problémát elsősorban a civil szervezetek és az orvostársadalom ügyének tekintették. 1925-ben újjászervezték a világháború után feloszlatott Tuberkulózis Elleni Küzdelem Országos Bizottságát. Fordulópont akkor következett be, amikor 1936-ban a kormány elismerte felelősségét a tuberkulózis elleni küzdelemben. 1938-ban kb. 6000 ágy állt rendelkezésre, ez mintegy fele volt a becsült szükségletnek. 1940-ben a parlament elfogadott egy tuberkulózis törvényt, de a háború miatt hiányoztak a szükséges emberi és anyagi erőforrások.
A második világháború végére a hivatalos politikában a tuberkulózis elleni védelem kiemelt jelentőséget kapott. A lerombolt kórházakat és tüdőgondozókat helyreállították, újakat létesítettek. A menekültek, valamint a hadifogolytáborokból és koncentrációs táborokból hazatértek között nagyon sok volt a tbc-s beteg. Számos alultáplált, rossz szociális helyzetű csecsemő és gyermek betegedett meg. 1947 és 1949 között országos szinten BCG-oltási kampány szerveztek, és mintegy másfélmillió gyermeket oltottak be ez időszak alatt. Hozzákezdtek a tbc-s gyermekszanatóriumi hálózat kiépítéséhez, 1947-ben pedig megkezdte működését a Szabadság-hegyi Állami Gyermekszanatórium.
A tbc elleni küzdelem az ötvenes évek elején állami feladattá vált. 1950-ben az Erzsébet Szanatóriumból megalakult az Országos Tuberkulózis Intézet, amit 1952-ben Korányi Frigyesről neveztek el. A közvetlenül az Egészségügyi Minisztérium alá tartozó Intézet feladata volt, hogy országos szinten szervezze a tuberkulózis elleni szakmai tevékenységet. Az intézet szakmai irányelveket - ún. „módszertani leveleket" - adott ki a felkutatás, a diagnosztika, a terápia és a gondozás témakörében. Ezzel kezdetét vette a tuberkulózis elleni komplex program, melynek részeként egységes nyilvántartási rendszert alakítottak ki.
Kocsis Piroska cikke a Magyar Nemzeti Levéltár archívumában olvasható
Támogasd a 
szerkesztőségét!
