Hatszáz éven át nem mondott le pápa
2013. február 11. 19:49
Akiket lemondattak
A pápai lemondást a katolikus egyház törvénykönyvének 332. paragrafusa lehetővé teszi, ám ez csupán akkor törvényes, ha önkéntesen történik, és megfelelő módon bejelentik. A történelem során Benedek a második pápa, aki önként mondott le, ám többen voltak, akik nem önszántukból hagyták el Szent Péter trónját. A Pápai Állam történetében (a történészi viták miatt pontos adatot nem lehet mondani) körülbelül 6-8-an hagyták el élve hivatalukat, főként valamilyen külső kényszer hatása miatt. Sok vitás eset is akadt, például a nyugati egyházszakadás idején, amikor egyszerre három pápa volt hatalmon. Egy kora-, egy érett- és egy késő középkori esetet mutatunk be.
Szilvériusz pápa
A mindössze kilenc hónapot regnáló Szilvériusz pápa (536-537) az erőre kapó Bizánc politikája és Theodóra császárné intrikái miatt volt kénytelen idő előtt elhagyni Szent Péter trónusát. I. Jusztiniánusz (527-565) keleti császár céljának a volt Római Birodalom egységének helyreállítását tekintette, így többek között háborút indított a gótok uralma alatt álló Itália ellen is. Míg a gótok viszonylagos önállóságot biztosítottak a pápáknak, Konstantinápoly abszolút császári hatalma ezt nem engedte volna meg, így nem volt kérdés, mely felet támogatta Szilvériusz.
Az ellenszenvet tovább növelte Theodóra császárnő azon kérése, hogy támogassa, sőt egyesüljön a keleti monofizita egyházzal. A pápa hatalmi törekvéseit Bizánc azzal korlátozta a legsikeresebben, hogy gazdasági bástyáit, Dél-Itáliát és Szicíliát fennhatósága alá vonta. A Rómába bevonuló Belizár hadvezér végül száműzte a gótokkal szimpatizáló, s Theodóra cselszövéseivel befeketített 58. egyházfőt, aki még ugyanazon év decemberében el is hunyt a kegyetlen bánásmód következtében.
Aki eladta a pápaságot: IX. Benedek
A híres-hírhedt tusculumi grófok egyik képviselője, a Theophylactus néven született IX. Benedek (1032-1044) példátlan módon, háromszor is felülhetett Szent Péter trónjára, s az egyik legfiatalabb (tizennyolc éves volt, amikor a palliumot először magára ölthette) szentatya volt, aki betöltötte a legmagasabb egyházi hivatalt.
III. Viktor (1086-1087) pápa írja róla: „pápaként aljas, gonosz és utálatos volt, beleborzongok, ha csak rá kell gondolnom”. Politikai ellenfelei a Szent Péter bazilikában életére törtek, hatalmába II. Konrád német-római császár segítette vissza, akinek segítségével a volt pápa megostromolta Rómát. Benedek 1045-ben ténylegesen lemondott tisztségéről, azonban nem éppen hétköznapi körülmények között: el akarta venni unokahúgát, így eladta a pápai címet keresztapjának, Johannes Gratianusnak, aki VI. Gergelyként (1045-1046) lett a katolikus egyház 149. pápája.
Benedek mellé időközben III. Szilveszter személyében ellenpápát választottak, így három pápa állt szemben egymással. Bár a fiatal egyházfő keresztapját háttérbe szorította, a császár nyomására 1048-ban le kellett mondani Szent Péter trónjáról.
Nyomásra és mégis önként: XII. Gergely pápa
Utoljára a pápai tisztség éléről 1415-ben mondtak le, ezzel vége is szakadt az 1378 óta tartó nagy nyugati egyházszakadásnak, amelyet a hét évtizeden át tartó avignoni fogság előzött meg. Avignonban ekkor XIII. Benedeket (1394-1417), míg Rómában XII. Gergelyt (1406-1415) ismerték el pápának. Az 1414-1418-ban zajló konstanzi zsinat előtt, 1409-ben egyetemes zsinatot hívtak össze Pisaban a tarthatatlan helyzet megoldása érdekében.
A tanácskozás mindkét pápát letettnek nyilvánította, és helyettük V. Sándor néven (1409-1410) új pápát választott, akit XXIII. János követett (1410-1415). Ezzel azonban épp az ellenkezőjét érte el a zsinat: most már három pápa vetekedett az elsőségért. A legnagyobb tábora a zsinati pápának volt, míg Spanyolország és Skócia XIII. Benedeket, a német király, Nápoly és Velence pedig XII. Gergelyt támogatta.
Luxemburgi Zsigmond magyar és német király (a német-római császári címet csak 1433-ban szerezte meg) újabb kísérletet tett a helyzet megoldására: 1413-ban a svájci Konstanzba zsinatot hirdetett. XXIII. János pápát a zsinat perbe fogta, eretneknek nyilvánította, s megfosztotta méltóságától, ahogyan XIII. Benedeket is eltávolította a pápai székből. A római XII. Gergely azonban hajlandó volt az önkéntes visszavonulásra, de ezt csak nagy nyomás alatt tette meg, az üres pápai széket végül V. Márton töltötte be.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
