A varsói gettó titkos iratai
2013. február 6. 19:45
Több tízezer oldalnyi dokumentumot gyűjtött egy amatőr krónikásoknak felcsapott zsidókból álló titkos csoport a varsói gettó területéről a második világháború éveiben. Vezetőjük az életével fizetett bátor tettéért.
35 ezer oldal
1942. augusztus 3-án, egy forró nyári napon, a 19 éves David Graber egy cetlire írta rá a nevét, majd a papírdarabot gondosan egy fémdobozba tette. A helyszín a Nowolipki utca 68., a varsói gettó közepe. A cetlin a következő szöveg volt olvasható: „Nagyon boldog leszek, amikor ezt a nagy kincset egyszer kiássák, a világ pedig szembesül az igazsággal”. David és társa, Nahum Grzywacz összesen tíz dobozt földelt el. A fiatalember érezte, hogy órák, esetleg percei lehetnek hátra. David Graber sajnos nem tévedett: mikor négy évvel később a fémdobozokat kiásták, ő és Nahum már régen nem éltek, a németek a közel ötven főből álló csoportjuk nagy részét kivégezték. Csak hárman élték túl a nácik fékevesztett dühét: 1946 szeptemberében ők vezettek el a fémdobozokhoz, ők „szembesítették a világot az igazsággal”.
A titkos, Oyneg Shabbes (A sabbath öröme) nevet viselő csoport (a név onnan eredt, hogy tagjai rendszerint szombat délutánonként jöttek össze) a világháború éveiben mintegy 35 ezer, a varsói gettó területén fellelt dokumentumot gyűjtött össze, köztük naplókat, esszéket, tanulmányokat, riportokat, verseket, de voltak köztük festmények, naplók, térképek, villamosjegyek, receptek és fotók is. Az eltemetett, főleg jiddis, lengyel, angol és más európai nyelveken írt iratok azt dokumentálták, hogyan fosztották meg jogaiktól, kínozták meg és gyilkolták le a nácik a varsói zsidókat.
A csoport vezetője egy galíciai zsidó férfi, bizonyos Emanuel Ringelblum volt. Az 1900-ban született történész Varsó zsidó népességének 1527 előtti történetéből doktorált a Varsói Egyetemen, s az Aleynhilf nevű zsidó önsegélyező szervezet tagja volt. Két héttel a világháború kitörése előtt Ringelblum még részt vett a Cionista Világszervezet genfi kongresszusán, ahol a megjelent delegáltak figyelmeztették, hogy túl veszélyes lenne visszamennie Lengyelországba, ezért arra kérték, maradjon inkább Svájcban. Ringelblum nem tágított: felesége és kilencéves fia várta otthon.
A varsói gettót 1940 novemberében hozták létre, a 307 hektárnyi területet háromméteres fal vette körül, tetején szögesdróttal. Kezdetben 250 ezer főt költöztettek be, de hamarosan 400, majd 550 ezer embert zsúfoltak össze, egy-egy szobában 8-15 személy is lakott. A cél a lakosság kifosztása és elpusztítása volt, a szökni próbálókat kivégezték. Később erődítéseket, utakat építtettek a gettó lakóival, a német tőke boltokat és üzemeket vett át. Létrehozták a zsidótanácsot, amely a német utasításokat adta tovább és megpróbálta az életet elviselhetőbbé tenni. A zsidó gettórendőrség emberek utáni hajszával, vagyonok felhajtásával tűnt ki. A nyomort járványok tették elviselhetetlenné, munka csak 30-60 ezer főnek jutott, 200 ezren minden jövedelem nélkül tengődtek.
Ringelblum a történész pontosságával kezdte feldolgozni a varsói gettó mindennapjait, rendeleteket, plakátokat, leveleket, naplókat, fejadagokról szóló kártyákat és rajzokat gyűjtött, de megbújt benne a gettó környezetét a sebész pontosságával felmérő néprajzkutató és a szociológus, sorban készítette az interjúkat, gyakran az éhhalál határán levő emberekkel. Ringelblum eleinte maga járta a gettót, később azonban egyre többen csatlakoztak hozzá; néhányan lengyelül írtak, de a legtöbb feljegyzés jiddis nyelven maradt fenn.
Ringelblum feleségével és fiával
Támogasd a 
szerkesztőségét!
