A varsói gettó titkos iratai
2013. február 6. 19:45
A felkelés
A németek 1942. július 22-én szállták meg a varsói gettót, s előírták: a Judenrat naponta 6000 embert állítson ki a rakodótérre, a végcél a treblinkai tábor volt. Mivel nem tudta megmenteni népét, Adam Czerniaków, a tanács elnöke öngyilkos lett. Varsóból 300 ezer zsidót deportáltak, egymilliót a főkormányzóságból. A történészek a passzivitás okai között emlegetik a németek iránti illúziókat, a népirtás hihetetlenségét, az ellenállás elit jellegét, a fegyverek hiányát és a szervezetlenséget.
A megmaradt 60 ezer zsidó lassan szervezkedni kezdett, majd Mordechaj Anielewicz 1942 decemberében létrehozta a ZOB (Zsidó Harci Szervezet) nevű csúcsszervet. Céljuk nem a megmenekülés volt, hanem a becsületes halál, bunkert, illetve alagutat építettek és katonai kiképzést szerveztek. A gettóba 1943. január 18-án SS-egységek hatoltak be, hogy 16 ezer munkást vigyenek Lublinba. Bár a ZOB-ot meglepte az akció, azonnal harcba lendültek. A történteknek nagy visszhangja volt egész Varsóban, miután több kollaboránst megöltek és szabotázsok kezdődtek. A ZOB-nak mintegy 600 harcosa volt, amikor 1943. április 19-én 850 SS-katona megkezdte a gettó felszámolását.
A zsidók és a "banditák" - így nevezték a németek a lengyel ellenállás harcosait - Molotov-koktélokkal fogadták őket, két tankot felgyújtottak, a németek elmenekültek. A kitűzött lengyel és vörös zászló a falon kívül is nagy lelkesedést váltott ki. Ezután Jürgen Stroop SS-brigádvezető légierőt vetett be, erre a felkelők visszavonultak, a németek pedig dühükben lemészárolták egy kórház betegeit.
Másnap tovább folyt a harc, a németek elrendelték az üzemek kiürítését, s amikor ez nem történt meg, ágyúval lőtték szét az épületeket. Mivel a lengyelek nem tudták felrobbantani a gettó falát, az alagutakon át érintkeztek a védőkkel. A bunkerrendszer meglepte a németeket. Április 25-én, húsvétkor a gettó lángokban állt, sokan a tűzbe menekültek a fogság elől. Május 1-jén a vezetőség gyűlésén ezt énekelték: "ez a harc lesz a végső". A harc ekkor már 19 ponton folyt.
Május 7-én a nácik körülvették a vezetőség házát, de behatolni nem tudtak. Gázt vetettek be, a vezérkar az öngyilkosságot választotta. Később találtak még egy kijáratot, a megmaradtak itt menekültek el. Ezután az ellenállás szétszórtan folyt, május 10-től csak romharcok voltak. Stroop büszkén jelenthette: a gettóban minden házat elpusztított, 16-án pedig a zsinagógát is felrobbantották. 56 ezer zsidót öltek meg vagy hurcoltak el, de tízezernél többen maradtak a romok közt, s hónapok múlva is voltak összecsapások.
A varsói gettófelkelés nagy presztizsveszteséget és anyagi kárt okozott a náciknak, ez a lázadás volt az első nagy katonai akció a megszállt területen. Leverésére 5-6000 németet, tíz tankot vetettek be, a harcokban ukrán, lett, litván fasiszták, lengyel rendőrök is részt vettek. Fegyverzetük 27-szeres túlerőben volt a felkelőkkel szemben, akiknek csak pár ezer gyújtópalackjuk és gránátjuk, pár száz pisztolyuk, 25 géppisztolyuk, 10 géppuskájuk volt, ezek egy részét a lengyelektől kapták.
Ringelblum családjával addigra már elhagyta Varsó zsidók lakta részét. A történész élete utolsó hónapjaiban 40 zsidóval egy lengyel zöldséges 7 méterszer 5 méter területű üvegházában húzta meg magát. A menedéket 1944 márciusában, árulás következtében fedezték fel. Ringelblumot a hírhedt pawiaki börtönbe vitték, megkínozták, majd – miután semmilyen érdemleges információt nem sikerült kiverni belőle – családjával együtt agyonlőtték.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
