Miért hagyták abba a férfiak a magas sarkú viselését?
2013. január 28. 12:34
Elhalásszák a hölgyek
Habár eleinte – a perzsáknak köszönhetően – a magas sarok a férfiasság jelképe volt, később a női divat – sok más korábban férfias elemhez hasonlóan – magába szippantotta a cipősarkakat. „Például az 1630-as években a nők rövidre kezdték vágni a hajukat, s ruháikhoz válltömést adtak” – fejtette ki Semmelhack, majd hozzátette: „továbbá dohányoztak és kalapot kezdtek el hordani, ami kezdetben szintén maszkulin sajátosság volt; ez az oka annak, amiért a nők a magas sarkakat is adoptálták a férfidivatból, annak érdekében, hogy a korszellemnek megfelelően férfiasabbá tegyék ruhatárukat.”
A század első évtizedeitől kezdve az európai előkelők uniszex cipődivatot követtek, amely folyamat csupán a 17. század legvégéig tartott, amikor a szokásokat ismét elérte a változás szele. „A férfiak kissé szögletesebb, robosztusabb és egyre alacsonyabb sarkú cipőket kezdtek el hordani, míg a női sarok karcsúbb és gömbölyűbbé vált” – mondta Helen Persson, a londoni Victoria and Albert Museum kurátora.
A felvilágosodás századában, az 1700-as években az észszerűség kezdett dominálni, s a kiváltságok ilyetén kihangsúlyozása helyett a praktikus szempontok érvényesültek a ruházkodás terén is. A férfiak egyre ritkábban hordtak ékszert vagy élénk, hivalkodó színű ruhákat, inkább egy józanabb, homogénebb megjelenés kezdett utat törni magának. A ruházat már nem a társadalmi osztályok közötti különbséget volt hivatott képviselni, a nemek közti határok váltak hangsúlyosabbá.
A női divatban határtalanul hódítottak a cipősarkak egészen a francia forradalomig, amely után azonban kimentek a divatból. Azonban fél évszázaddal később, a 19. század közepén ismét megjelentek, s a női divatképbe épültek. Elsősorban az örömlányok között terjedt el a kényelmetlen viselet, Elizabeth Semmelhack szerint ez vezetett el oda, hogy a magas sarkú cipő máig a nők erotikus kellékének számít.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
