Nem tudják, mit kezdjenek III. Richarddal

2013. január 24. 08:37

Kié legyen?

Máris megindult a marakodás a III. Richard (1452-1485) feltételezett csontjai felett, holott az 1485-ös bosworthi csatában elhunyt király földi maradványainak azonosításához szükséges DNS-vizsgálatok eredményeire még várni kell. Ugyan hivatalosan az ásatásokat felügyelő Leicesteri Egyetem rendelkezik a csontok sorsa felett, de ezt néhány szervezet igyekszik megtorpedózni.

Például az amerikai Richard III Foundation és a yorki Society of Friends of Richard III is, utóbbi például azért harcol, hogy az angol királyt Yorkban temessék el, mondván, a király rajongott az észak-angliai városért. Bár sokan támadják emiatt, a Richard III Society hivatalos álláspontot egyelőre nem közölt, nem úgy azok a britek, akik most petícióban követelik, hogy az újratemetésre a Westminster-apátságban vagy a Windsor-kastélyban kerüljön sor.

III. Richard súlyos gerincferdülésben (szkoliózisban) szenvedett, és bár Shakespeare drámájával ellentétben nem volt púpja, egyik válla magasabban volt, mint a másik. A rózsák háborújának veszteseként III. Richárd szerény temetésben részesült, a ferences rendi Grey Friars templomban helyezték végső nyugalomra. A templomot az 1530-as években rombolták le, ám a dokumentumok szerint a sír megúszta a pusztítást.

Propaganda áldozata lett

A történelem folyamán nem túl hízelgő kép alakult ki III. Richárdról, az utolsó York-királyról, aki csupán két évig volt Anglia élén, s akit távoli rokona, Tudor Henrik taszított le a trónról. A szörnyeteg, zsarnok, púpos, elsorvadt karú férfi képét ma már erős túlzásnak tartják a történészek, akik inkább úgy vélekednek, hogy III. Richárd – akiről az egyetlen fennmarad képet ráadásul halála után festették – a Tudor-kori propaganda áldozata lett.

A rendház és Richard sírja hosszú időre elveszett, mígnem a Leicesteri Egyetem kutatói tavaly augusztusban bejelentették, hogy egy autóparkoló alatt megtalálták a Grey Friars templom maradványait, közte a régóta keresett sírt, benne Richard földi maradványaival. A kutatócsapat szeptemberben közölte, hogy az első két szelvény megnyitása után mázas kerámiadarabot, cseréptető maradványokat és egyéb leleteket találtak, ami azt sugallta, hogy jó helyen járnak, ráadásul a harmadik szelvényben az épület falait is sikerült azonosítani.

Az ásatás körülményeiről jól értesült forrás szerint azok a bizonyítékok, amelyeket nem ismertettek a leletek megtalálását követő sajtótájékoztatón, a genetikai bizonyosság hiányában is minden kétséget eloszlatnak a csontok tulajdonosának személyazonosságát illetően. A kutatók korábban azt mondták, hogy bár a koponyán lévő sérülés és a gerincen észlelt görbület megegyezik a királyról és a haláláról szóló történelmi feljegyzésekkel, nem szolgálnak elégséges bizonyítékként.

A kutatócsapat a korábbi hírekkel ellentétben nem januárban, hanem február első hetében fogja ismertetni egy sajtótájékoztató keretében a régóta várt vizsgálatuk eredményét. „Ha az azonosítás megtörténik, a leicesteri katedrális, a Royal Household és a Richard III Society azon fog dolgozni, hogy a királyt méltóságteljesen, tisztelettel, egyházi ceremóniával temessék újra” – közölte Vivienne Faull leicesteri dékán.