Rádió vezérelte galambok a brit hírszerzésnél?

2012. október 30. 13:43

Úgy tűnik, kimeríthetetlen kincsesbánya Guy Liddell, a brit hírszerzés (MI5) egykori főigazgató-helyettesének nemrégiben közzétett naplója (a hírszerzőfőnök feljegyzéseinek legfontosabb fejezeteiről itt és itt olvashat), amely a titkosszolgálatok világháború utáni történetével kapcsolatban is érdekes részletekkel szolgál.

A naplóból kiderül, hogy a Közös Hírszerzési Bizottság (Joint Intelligence Committee) előtt 1946 októberében a brit hadsereg galamb-szakértője, James Caiger parancsnok arról beszélt, hogy a hadseregben olyan „önvezérléses” galambfajokat lehetne alkalmazni, amelyek rádiójeleket követnek.

Liddell elismerően szólt a parancsnokról, aki – mint fogalmazott – a galambokról „beszél, gondolkodik és álmodik”. „Gyerekkora óta voltak galambjai és előtte apja is tartott ilyen madarakat. Mikor megkérdeztem az önvezérléses fajtákról, azt mondta, hogy a kérdés egyelőre megoldatlan” – írja Liddell.

A megoldást egy érdekes csillagászati jelenség, a napfoltok adták. A megfigyelések szerint a napfoltok olyan kisebb mágneses elemek, amelyek úgynevezett fáklyapontok összeolvadásával alakulnak ki, és további ilyen elemek, valamint kisebb foltok beolvadásával nőnek tovább. Amikor a napfolt jelensége a legerősebb, olyan mágneses tér keletkezik, ami megzavarja a madarakat. A galambok ezt megérzik, amit – hangzott Caiger teóriája – valahogyan fel lehet használni az idomításukra, például rádióhullámok segítségével.

Akkoriban azonban a titkosszolgálatok meglehetősen szkeptikusak voltak a madarak vezérelhetőségével kapcsolatban, s a kínai Shadong Egyetemen is csak 2007-ben voltak képesek irányítani egy madár repülését beültetett mikrocsipek segítségével, elektronikus jeleket küldve az állatoknak. Korábban egyébként az is kiderült az MI5 titkosítás alól feloldott irataiból, hogy a britek robbanószerkezetet szállító galambokat akartak kiképezni és eljuttatni az ellenséges haderők táborába.