Zrínyi: a hősies önfeláldozás örök példája
2012. szeptember 8. 11:38
Szigetvár ostroma
Szigetvárat ekkora már Paolo Mirandola tervei alapján olaszbástyás földvárrá építették át. A vár alapvetőn három részből állt, az Újvárosból, az Óvárosból és a várból. E három részt külön erődítették meg, összesen négy szigeten (Újváros, Óváros, külső vár, belső vár) állt, melyeket hidak kötöttek össze. A szultáni mintegy 40 000 fős sereg mellett legalább ilyen létszámú tatár és román vajdai segéderők is rendelkezésére álltak. A vár megvívását a portugál származású renegát Ali Portug basa tüzérsége kezdte meg. Az ostrom első napjai az oszmán erőket apasztva az Újváros elfoglalásával teltek el, amit végül maga Zrínyi Miklós gyújtatott fel, hiszen mintegy 2500 katonájával nem tudta ellátni annak védelmét.
A vár fő védelmi ereje a védőkön kívül az Almás patak vizével elárasztott környező vizenyős terület és a vízzel megtöltött nem túl széles, de igen mély vizesárok volt. Ennek eltüntetésére a környékbeli falvakból hajtottak parasztokat, akik a védelmükre rendelt 600 janicsár felügyelete mellett kiásták azt a csatornát, amelynek segítségével el tudták vezetni az így kialakult tó és a vizesárok vizét. A mocsaras területet vesszőkkel és gyapjúbálákkal töltötték fel és a hatalmas ostromtöltéseken felállított ágyúkkal készítették elő az Óváros ostromát (augusztus 21.).
Az Óváros bevételét követően immáron mintegy 800 védő szorult be a belső várba, melyet az addigiak mellett további három ostromtöltésről lövettek. A védők helyzetét súlyosbította, hogy az ostrom idején nagy szárazság is volt, ami az elvezetett vizek helyén maradt mocsarat felszárította. A Henyei- és Nádasdi-bástyákat mintegy öt napon át lőtték, illetve a bástyák alját parasztokkal ásatták, hogy (lévén Szigetvár földvár) a bástyák alapjait szolgáló tölgyfavázat meg tudják gyengíteni és a bástya saját súlyától omoljon be. Szeptember 5-én a Nádasdy-bástya aljába elhelyezett aknát felrobbantva hatalmas kárt okoztak a bástyában. A tölgyfaváz meggyulladt, és a külső vár a tűzvészben pusztult el. Ezzel egy időben a janicsárok megtámadták a védőket, akik kénytelen voltak a belső várba menekülni. A tűzvész, valamint a gyors visszavonulás miatt mind az élelmiszer, mind a védők egy része kint rekedt. Ekkor (szeptember 6.) halt meg I. (Nagy) Szulejmán, de halálát vezérei eltitkolták.
A belső várba rekedt védők helyzete kilátástalanná vált, élelem és tüzérségi felszerelésük hiányos volt. A belső vár végső ostromát szeptember 8-án kezdték meg. Az oszmánok ekkor feltehetően görögtűzzel („cserépből csinált csövekben lévő mesterséges tüzeket hányván”) a belső várat felgyújtották. Zrínyi Miklós látva a helyzet kétségbeejtő voltát szánta el magát egyedülálló tettére: Zrínyi nehogy „nagy szűbéli lágysággal, mely az keresztyén vitéz férfiakhoz nem illik, hirtelen megrémülvén az magunk megadásának gyalázatos állapatát hozzánk kapcsoljuk, s arról végezzünk vagy tanácskozzunk”, „selyem rövid ruhákat hozat elő, s azokban öltözik, aranyban foglalt, gyöngyös, kolcsagtollas süveget, azmineművel az csudáló helyeken és menyegzői lakodalmokban szokott vala élni, tészen fejében, és száz-száz aranyakat… tészen kétfelől az zsebeiben”.
Ezt követően mintegy 300 főre fogyatkozott csapatai élén kitört a lángoló belső várból, ahol több halálos lövés érte. Fejét a janicsárok agája levágta, Mehmed fővezérnek adta át, aki karóra tűzette. Innen (a méltó ellenfél megbecsüléseként) Szokollu Mehmed budai pasa (a nagyvezír unokaöccse) vetette le, és küldte el Komáromba Eck zu Salm számára. Erről a pasa — a budai pasák általános szokása szerint — magyar nyelvű levélben értesítette I. Miksát. Salm „azt az gennyedséges aludt vérből, mely immár nehéz szagú is volt, rózsavízzel megmosottatván s jóillatú kenetekkel megkenetvén szekérre téteté, és az egész haddal késérvén Győrre vivé, melyet osztan Tahy Ferenc, az Zrínyi húgának férje és Batthyány Boldizsár, az veje, mind az egész császári hada Abdáig kísérte”. Zrínyi koponyáját Csáktornyán, első felesége mellé temették.
Szigetvár felmentését egyedül a tíz évvel korábbi ostromhoz hasonlóan egy jól előkészített és megfelelő célpontot kiválasztó támadás tudta volna elérni. I. Miksa a szultán ellenében mintegy 80 ezer fős sereget gyűjtött össze, amely Győr térségében állomásozott. Céljuk Bécs megvédése volt egy esetleges szultáni támadás esetén. A szultán halálát, valamint Szigetvár igen hosszú ostromát követően erre már nem kerülhetett sor, és végül dolgavégezetlen oszlottak fel. Hasonló létszámú keresztény haderő összegyűjtésére és bevetésére mintegy egy emberöltőnyit kellett várni. Szigetvár hősies védelme részben Bécs ostromát akadályozta meg, részben igen komoly, több évre ható vérveszteséget okozott az oszmán haderőnek. A magyarországi hódoltság kiterjesztéséhez azonban a vár elvesztése jelentősen hozzájárult, hiszen egészen Kanizsáig nem volt olyan jelentősebb erőd, amely védelmet nyújthatott volna a környék népének.
H. Németh István cikke a Magyar Országos Levéltár Archívumában található
Támogasd a 
szerkesztőségét!
